Ez a blog eredetileg azért indult, hogy kicsit megpróbáljam felhívni a figyelmet azon hobby sportolókra, akik mögött nem áll semmilyen támogató csapat, se edzö, se menedzser. Akik nem nyernek olympiát, se világversenyeket. Akik kisebb nagyobb egészségügyi problémáik ellenére próbálnak rendszeresen mozogni vagy éppen rendszert vinni a sportéletükbe.
Lehet, hogy csak 2 km-t sikerül egy-egy nap teljesíteni, lehet hogy már az is siker ha 5 percet bír kocogni.
Az én szememben ök mégis mind egytöl egyig hösök. Öket mégsem ünnepli senki.
Ha te is ebbe a csoportba tartozol tedd meg magadnak azt a szivességet, hogy minden edzés napon megdícséred, megünnepled magad.
A blog némiképp irányt váltott mikor 2019-ben megkaptam a mellrák diagnózist. De az alapvetés nem változott. Minden nap megküzdünk saját magunkkal és a kihívásainkkal. Nem adjuk fel.
