Szeretek enni, minél inkább nem lenne szabad annál inkább kívánom az ennivalót. Bármit. Nem feltétlenül édességet, hanem bármit. Olyan vagyok mint a retro hamburger reklámban a puffancs zsemle aki körbejár és mindent ham bekap. Valahogy igy vagyok én is: jarok kelek a lakásban és ahányszor elémkerül…
Egy korábbi munkahelyen egy többszörös marathonista volt a fönököm. Ö csak úgy hobbiból akár naponta futott egy marathont. Engem, mint egyszerü mindenes adminisztrátort nem sokra taksált. Történt aztán, hogy egyik este összefutottunk a parkban. Szó szerint. Ö is a szokásos napi edzését teljesítette…
Hétvégén kétszer is volt szerencsém csodás napsütésben és kellemes 10 fok közeli hömérsékletben teljesíteni a szokásos 5 kilóméteremet. Ilyenkor téli idöszakban sosem az idö számít maximum a távolság, de még azon túl is inkább a rendszeresség. Azért a kisördög mégis ott bujkál bennem és mindig vetek…