Nem panaszkodhatok. A fáradtságon és kimerültségen kívül nincs komolyabb bajom. Mondjuk a hátam egyre jobban fáj, a mozgáshiány egyáltalán nem tesz jót neki. De ez legyen a legkevesebb. Van néhány fura jelenség, amit nem panaszból akarok megemlíteni, inkább csak mint a csomag része. Az elsö kemo…

Kurva jól nézek ki! De tényleg! (Mondjuk a lakás nem annyira, de most ez van) Fogytam majdnem 5 kilót, sminkelek ha elmegyek itthonról, egész nyáron szoknyát hordtam, a ruhatáramat fehér és rózsaszin cuccokkal egészitettem ki, a hajam pedig úgy áll mint még soha. Es ez utóbbihoz se hajszáritó, se…

Büntudat. Ez életem legmeghatározóbb érzése. Ameddig vissza tudok emlékezni a korai éveimre, már ott is jelen volt. Büntudatom volt amiért élek. Lehet ezt boncolgatni, hogy mennyire vártak, terveztek, akartak engem, vagy mennyire pusztán csak ez volt a "normális". Ezt nem itt és nem most fogom…

Pár nappal ezelött zenékröl írtam. Tegnap egy filmet néztem meg. A remény rabjai. Tim Robbins-sal és Morgan Fremann-el a föszerepben. Nem mellesleg Stephen King ötlete nyomán. Ifjúkorom kedvenc írója volt. Sajnos regényeket már régóta nem vagyok képes olvasni. Mindegy, most nem erröl akarok írni.…