Vasárnap = edzésnap. 

5 km , 33:30 perc Juhéééééé

Na most elöre lelöttem a poént, de ezt muszaj volt most rögtön leírnom, annyira hihetetlen. Utoljára kb 10-15 éve sikerült ilyen idöt futnom. El sem hiszem. Abszolut fénykoromban a legjobb eredményem 5 km 30 perc volt.

Azóta pedig elég sokminden történt. 

Például a tegnap,ami maga volt a pokol. Nem csak nekem, hanem a vele élö páromnak és a kislányomnak.

Anya világfájdalommal és emberutálattal ébredt. Hab a tortán, hogy még a hátam, a vállam is elviselhetetlen fájdalmat produkált. A többi testrészemet is szinte eröszakkal kellett rávennem az együttmüködésre. Es akkor még a 3 éves kitalálta, hogy menjünk gyalog a boltba, mert ö sétálni akar. Ha a világ - és testi fájdalaom nem lett volna elég egy napra, még hozzájött a hideg,a szitáló esö, es a biztos tudat, hogy alig pár méter után tutira ölbe fog kéredzkedni. Igy biztos ami biztos elöre közöltem - anya tuti nem fog felvenni, ne is próbálkozz.

Persze hogy felvettem, be is szakadt a hátam, de akkor az mar tök mindegy volt. Utáltam annyira magam, hogy valahogy megpróbáljam kompenzálni. Végülis mindketten egészen jól viselték az arcomra kimerevedett "mindenki menjen a picsába és hagyjon békén" életérzést.

Estére már a falat kapartam. Óvatosan többször átmozgattam magam a nap folyamán, de ez nem sokat segitett.

LEfekvés elött bekentem gyógýitó olajokkal. Majd álomra hajtottam a fejem az új víz-záró lepedönkön, ami túl nagy, túl hangos, és túl meleg. Szóval alvás csak módjával.

DE!

Reggelre mégis jelentösen csökkent a fájdalom, én pedig 11 órára indulásra kész állapotba hoztam magam, éééééés - mindenféle nyavalygás nélkül el is indultam.

Az edzöteremben felszökkentem a futópadra, és nagyon bátran már az elején 8 fölé nyomtam a sebességet. 

A 9,5 km/h-t ezuttal is csak rövid idöre sikerült elérnem, viszont tartósan 9 fölött sikerült maradnom. Igy történt, hogy kétszeri cipöfüzö-kötös szünettel is a csodálatos 33:30 perces eredménnyel zártam az 5 km-t.

Es az érzéssel - KIRÁLY VAGYOK!!!

Szóval köszi és puszi pacsi mindenkinek aki elviselt, támogatott vagy éppen keresztbe tett nekem az elmúlt napokban, és években. Az utóbbiaknak azért, mert sokszor épp a düh és elkeseredés vitt elöre.

Köszi a páromnak és a lányomnak, hogy elviseltek tegnap (és máskor is) és nem zavartak el otthonról.

Köszi, hogy ma is lehetövé tették, hogy elmenjek az edzöterembe.

És köszi a fiúknak - Marknak (Knopfler - Dire Straits), Lukacs Lacinak (Tankcsapda), a Hooliganses és a GreenDay-es fiúknak, és még sokan mások, akik a fejhallgatóból a fülembe üvöltöttek, és már oly sokszor átsegítettek különbözö mélypontokon.

´Mindenkinek szép vasárnapot és persze

ÉLJEN A ROCK !!!