Sok restanciám van, de most az aktuális történésekröl szeretnék beszámolni. Mégpedig a mai napról. Ma ugyanis hirtelen felindulásból és valamiféle égi segítséggel sikerült teljesítenem 10 km-t ráadásul egy számomra egészen szép idöeredménnyel, pontosan egy óra 15 perrcnél zártam a mai edzésemet. És nem is akármilyen finissel  - a lejßatszóból pont az On every street szólt a DireStraits-töl. Ez az én leg leg legkedvesebb nótám, azt kértem hogy az utolsó utamon is ezzel búcsúzzanak tölem. Rögtön utána a levezetö sétámat pedig a Greenday I walk alone c száma, majd szorosan mögötte a Glory Gaynor I will survive következett. Egy ilyen szuper befutózenei összeállítással érkeztem haza. Már a DireStraitsnél megfogalmazódott bennem . hogy így kerek a világ. Ez lett a poszt és a blogbejegyzés címe is. 

Rögtön hozzá is teszem, hogy egyelöre ez még nem jelenti azt, hogy 10 km-t egyben lefutottam. Konkrétan elöször 6 km-nél sétáltam bele. Utána pedig még számtalanszor. 7,5 km-nél pedig kénytelen voltam egy röbid technikai szünetet is beiktatni, hazasiettem sürgös dolgomat elintézni. (Rébuszok nélkül: wc-n voltam)

De aztán még éreztem magamban annyi eröt, hogy bevállaljam a maradék 2,5 km-t is . Meglepöen jól ment a höség ellenére. És amikor hazaértem sem éreztem úgy hogy mindjárt összeesek. A magammal vitt vizbe bele sem kortyoltam és hazaérkezéskor sem voltam szomjasabb mint bármelyik másik edzés nélküli délelött. Szokás szerint engedtem magamnak fürdövizet, kicsit ejtöztem, csináltam egy joghurtos fehérje koktélt.... és természetesen elismeröen veregettem a vállam, meg persze kiposztoltam minden létezö plattformra.... aztán egyszercsak jött az összeomlás. Elöször csak egy pillanatra megszédultam mert leesett a vérnyomásom. Akkor üldögéltem kicsit, megebédeltem - jófajta marhahúsos gulyáslevesböl lakmározhattam. Természetesen csak mértékkel. Gondoltam is milyen fasza csaj vagyok akár még vasárnapi fagyizásra is elbiciklizhetnék a gyerekkel vagy akár nekiállhaték pakolni és takarítani (tiszta tiszta gyagya) Aztán egyszercsak elkezdett velem forogni a világ kifutott az erö a lábamból és kénytelen voltam ledölni kicsit a kanapéra. Egyébként is rém fért volna egy kis délutáni szundi, az elözö két nap elég húzós volt, de a mai 10es után pedig különösen jól esett volna. Végül fél órát henyéltem itt, aztán a gyerek jelezte hogy elég volt a lustálkodásból, most már igazán foglalkozhatnék vele is. De tényleg elég is volt az a fél óra pihenés. Még nem tudom hogy az elkövetkezö napokban milyen mértékü izomláz és térdfájás fog jelentkezni, bízom benne, hogy nem lesz vészes. Egyelöre teljesen jól vagyok. És állati büszke vagyok magamra. :-)