Minden tavasszal lenyügöz a természet ereje. Ahogy a hagymás virágok elöbújnak a földböl még akkor is ha még mindent borít. Értem én, hogy erre vannak programozva, meg hogy elöcsalogatja öket az egyre erösödö napsugár, na de számomra akkor is lenyügözö ez az újjáéledés. 

Ahogy öket elnézem az nekem is eröt ad az újrakezdéshez, Hiszen bármilyen kemény volt a tél ezek a gyönge kis hagymás akkor is ellenálltak minden megpróbáltatásnak és tavasszal újra és újra kihajtanak.

Sok helyen keresztül gázolnak rajtuk, letapossák, eltiporják, letépik. Sok helyen vékony, kopár a táptalaj. Van ahol körbenövik a bokrok és alig kapnak az éltetö napsugarakból. Ök mégis töretlen lelkesedéssel nyítnak minden tavasszal új lapot az életükben, adnak új esélyt egy új kezdetnek. 

Remény. Számomra ezt üzenik az elsö tavaszi virágok. 

Kb két hete a pincében matattam, kerestem valamit. Nálam sajnos mindig van mit keresni. Nem azért mert rendetlen vagyok, de valahogy mégis egy végtelen keresésnek, kutatásnak tünik az élet. Valami után ami már megvolt, most meg pont szükségem lenne rá, és nem találom.

Szóval a pincében kutakodtam mikor erre a cserépre bukkantam. Nárcisz hagymák vannak benne. Hajtani kezdtek. Pedgi a száraz poncében egy csepp nem sok, annyi nedvességet sem kaptak. Napsugárzásról már nem is beszélve - egyetlen kósza napsugár sem téved be oda. Ök mégis honnan a fenéböl tudták, hogy nekik most már elérkezett az idö az újranyitáshoz? Honnan volt hozzá erejük, tápanyaguk? 

Csak álltam ott és csodálkoztam. Abból a szük kis cserépböl gyorsan ebbe a nagyobba telepítettem át öket, friss földbe, megöntözve... na azóta nem nönek.... :-( Minden nap becézgetem, szeretgetem, szólongatom öket, néha kicsit odébb tolom, hátha a hely nem tetszik nekik... de egyelöre semmi jele annak hogy még élnének. Annyira jót akartam nekik, aztán úgy tünik túlbuzgóságomban mégis inkább ártottam. Ez sajnos nem elöször esik meg velem és ilyenkor mindig nekikeseredek.. De aztán összeszedem magam, leporolom a nadrágom, megigazítom a koronám, és megyek tovább. Hittel, reménnyel, hogy egyszer még lehetek jobb. Erre ösztönöznek a tavaszi hagymás virágok is.