A Good Will Hunting címü filmben hangzik el többször egymás után ez a mondat - nem a te hibád. A pszichológus (Robin Williams) mondogatja szelíden ifjú páciensének (Matt Damon) mikor szóbekerülnek a bántalmazó szülök.

Ezt a mondatot nem lehet eleget hangoztatni a rák betegségekkel kapcsolatban sem. 

Még mindig él az az elképzelés, hogy aki rákos lesz az valamit elrontott. Valamit rosszul csinált. Mert nem sportolt. Vagy nem eleget. Rosszul étkezett és különben is rossz házasságban élt, nem dolgozta fel a gyerekkori traumáit, dohányzott, ivott, vagy csak szimplán boldogtalan volt.... stb stb a sort a végtelenségig lehetne folytatni. 

Pedig a rák valódi okát még mindig nem tudják, illetve elég ritkán sikerül csak kötni konkrétan valamihez. 

Sok érintett magát okolja. Mit vétettem - teszik fel a kérdést nap mint nap leginkább csak önmaguknak, válaszokat keresve.

Vagy megteszik ezt helyette mások. Összesúgnak a háta mögött. Célozgatnak rá. Hogy például jobban tette volna ha nem eszik annyi cukrot. Grecsó Krisztián is többször többféleképpen megfogalmazta már hogy ezzel általában saját magukat védig az emberek. Azt gondolják, hogy ha ök egészségesen táplálkoznak / sportolnak / pszichológushoz járnak / naponta pozitiv gondolatokat posztolnak... akkor velük ez nem történhet meg. 

Dr Riskó Ágnes szintén elmondta ezt a korábban általam is posztolt wmn.hu interjúban.

De az emberek nem hallják meg. 

Jómagam is kaptam célzást orvos ismeröstöl, hogy érdemes lenne megfontolnom pl a válást.

Amikor munkahelyváltásban voltam és a munkaügyi központban elmondtam, hogy a betegségem miatt nem biztos, hogy az uj helyen idöben kezdeni tudok, akkor az igencsak fiatalka ügyintézö lányka konkrétan lefagyott. Majd némi technikai szünet után kibukott belöle: egészséges táplálkozás. 

Enniy. Két szó. Mint valami mentöövbe úgy kapaszkodott ebbe a két szóba, és gyorsan elmondta nekem is, hogy az egészséges táplálkozás milyen fontos, és ö bizony ügyel rá, hogy egészségesen étkezzen, mert ö hisz ebben, és ez majd megvédi....

Én meg csak ültem ott és néztem rá megértöen. Hagytam hagy beszélje ki, nyugtassa meg magát. Aztán megbeszéltük az én ügyemet is és távoztam. 

Az én édesapám elsö reakciója is az volt: nem ezt érdemelted.

Mintha ugyan ezt az emberek érdemeik szerint kapnák. Persze nyilván nem akart ö ezzel semmi rosszat mondani, csak rosszul fogalmazott. 

Az én esetemben konkrétan meg tudom mondani kik reagáltak a "legjobban", ha lehet igy fogalmazni.

Az egyik barátnöm, aki kb annyit mondott: fuck cancer

Az egyik barátom aki azt írta: ezt az ember nem kiérdemli, hanem egyszerüen hozzávágja az élet.

És a gyerekorvosunk akinek szintén beszéltem az állapotomról mert arra kértem lehetöség szerint ne kelljen a kemo ideje alatt túl sokat várni a sok beteg gyerek között, na ö konkrétan az igekötös szóval reagált: bassza meg. 

Nekem mindhárom reakció a szívemig hatolt és azt éreztem, ök azok akikkel erröl öszintén, sallangok nélkül fogok tudni beszélni.

Sok embernek sokféleképpen kellene jó hangosan kimondania, hogy a rák nem a te hibád. 

A Füles Odú blog - The POP facebook oldal szerzöje írja a febr 4-i posztjában a rákellenes világnap alkalmából a következö sorokat és csak egyetérteni tudok vele:

"A rák senkinek nem a hibája. Nem valami büntetés bármiért amit csináltál vagy nem csináltál. Nem jelenti hogy rossz ember vagy, hogy megérdemled, hogy neked ez jár. Ez csak egy betegség. Egy rettenet bunkó, gyökér betegség. Az egyetlen ami tényleg a te hibád, ha elhiszed, hogy veled ez nem történhet meg. Szóval ne hibázz, inkább figyelj oda és tegyél magadért"

A bejegyzés elején említett filmben a pszichológus megöleli a fiút. Megadja azt a feloldozást amit az édesapjától nem kapott meg. Összeölelkezve sírnak. 

Minden érintettnek egy nagy ölelést küldök. Függetlenül attól hogy közvetlenül ö maga vagy családtagja, ismeröse, barátja, munkatársa érintett ebben a szörnyü betegségben.