Ma megtörtént a radioaktiv festés. Holnap mütét. Elötte még drótos jelölés.

Beszéltem kb 2 hónappal ezelött egy mellmütött növel. Ö emlitette, mennyire félt hogy esetleg fel se ebred a mütétböl. Na azóta én is be vagyok szarva ettöl. :-(

Meg persze az utána következöktöl. Lesz-e fájdalmam? Ha igen meddig? Mennyire leszek a mozgásban egyéb tevékenységben korlátozva. Mikorra gyogyul be a seb, mi lesz a szövettani eredmény. Eleve mennyit és mekkorát vágnak... millio kérdés... amibe szinte bele se merek gondolni...

Közben meg persze reménykedek hogy minden rendben lesz.

Ezt a blogot nem olvassa senki. Mégis azt kérem most gondolj rám, drukkolj nekem.

Ha túl leszek rajta - remélem - jelentkezek, és megírom a memoárjaimat.

Szóval "asztalavisztabébi" :-)