Göndör fürtjeim nöttek. Na jó nem kifejezetten göndör, de hullámos. Mindig is vágytam rá hogy hullámos hajam legyen. Igy van ez, akinek meg pöndör-göndör fürtök nönek a fején, az meg egyenesre vágyik.
Már kendöt is csak ritkán hordok, egész vállalható lett a fejem. Most meg már azon filozofálgatok, hogy ha hosszabbra nö és levágatom, akkor talán oda lesznek a göndörkék, és ujra csak az egyenesek maradnak. Mintha ennek bármi jelentösége lenne. Mintha nem lenne már önmagában is óriási öröm hogy egyáltalán haj van a fejem. Es ráadásul még csak nem is ösz, hanem az eredeti hajszínem. Milyen sokat vártam rá.
2019 július végén kaptam az elsö kezelést és 2 héttel késöbb olyan erösen hullani kezdett egyik napról a másikra, hogy inkább letolattam az egészet a férjemmel. Sírtam. Persze. Tudtam, hogy ez el fog jönni, fel is készültem rá, és még a parókát is idöben beszereztem, mégis... más ezt elképzelni és más megélni. És ha rosszul is voltam a kemoterápia után azért még nem látszott rajtam a baj. Mikor elveszitettem a hajam onnantól tovább már nem lehetett tagadni, vagy nem venni róla tudomást.
Hosszú hosszú hetekig, hónapokig egyáltalán nem voltam hajlandó kendö vagy sapi nélkül tükörbe nézni. Amíg jó idö volt, addig egészen egyszerü volt a helyzet, mert vagy a paróka volt a fejemen vagy egy mintás kendö. Alapvolt volt egy csomó kendöm, mert egyébként is szívesen hordtam ezeket már vagy 20 éve. Szóval a kendö önmagában nem jelentett változást sem számomra sem a környezetem számára. Csupán egy kicsit másképp kötöttem fel - úgy hgoy eltakarja az egész fejem, ne látszódjon ki a kopasz kobakom.
Sokan vannak akik felvállalják ezt ország világ elött és mosolygos kopasz képeket posztolnak magukról. Én erre képtelen voltam. Pedig amig csak a hajam tünt el, addig egesz vállalható maradt a fizimiskám. Sokkal rosszabb lett a helyzet az elsö 3 hónap után következö új kezeléssel. Ez a második etap más mellékhatásokat hozott magával. Állítólag kevésbé megterhelö, kisebb valószínüséggel okoz mindenféle hányos, és egyéb emésztörendszeri kínokat. Viszont a szemöldököm és a szempillán oda lett. És ez nagyon rosszul érintett. Igy már a paróka sem segitett abban, hogy normálisnak érezzem magam. Érdekes, hgoy amint eltünik, rögtön megnö a szemöldök és szempilla jelentösége. Felértékelödik. Pedig nekem alapból ritka, kevés, rövidke szálú volt. Mikor azonban az a kevés is eltünt, az elég rendesen hazavágott. Sovány vígasz, hogy közben azonnal elkezdett nöni a hajam.
Es nem csak a hajam.
A szeméremszörzetem is. A többi testszörzetem is. De teljesen eltéröen. A hajam és a szeméremszörzetem szemmel láthatóan eröteljes növekedésnek indult. A lábamon imitt-amott kezdett nöni, és a hónaljam is csak egyszer szörtelenítettem az elmúlt 6 hónapban. Nem volt többre szükség. Nem is hiányzik. Azt gondolom ennyi pozitivum igenis kijár nekünk a sok rossz mellé.
Féülködnöm még nem kell, A hajmosást, száritást is el tudom intézni kb 5 perc alatt és nincs szükségem semmilyen hajbavalóra, csattra, vagy hajformázóra. úgy jó ahogy van. Tetszik. Örülök neki.
Hajmosás után direkt össze is borzolom. Kis szarvacskák meredeznek olyankor a fejemen minden lehetséges irányba. Én pedig mosolygok. Ritka pillanatok. Értékes, apró öröm.
A mütét után kaptam egy idöpontot a föorvos asszonynál. Családilag indultunk el itthonról, Minit beadtuk az oviba én pedig úgy döntöttem elég volt a kendözésböl, elég hosszú már a hajam ahhoz hogy ne kelljen szégyellni. Február végé volt ekkor.
Aztán a dokinéni elmesélte, hogy miért és milyen új terápiát kell kapnom, és az mit fog okozni. Pl hajhullást. Teljesen kiakadtam. Örjöngeni tudtam volna. Nem tudtam normálisan gondolkozni. Amikor valamennyire összeszedtem magam, akkor nekiültem az internetnek és informácio után kutattam. Elsö körben azt találtam, hogy a nekem javasolt terápiát áttétes mellrák esetén alkalmazzák, és 1-3 éves túlélést jósolnak ezzel a megoldással. Ne ez nagyon nem dobta fel a hangulatom. Dühös voltam, elkeseredett és kétségbeesett. Felhivtam a doktornöt, kövtelni akartam, hogy mondja meg öszintén mit titkol el elölem, hol vannak áttétek, mit találtak.. stb. De éppen nem volt elérhetö és meg addig is tovább kutattam a neten, most már angolul és németül is.
Aztán azt találtam, hogy mindössze 1 éve alkalmazzák ezt a terápiát szélesebb körben, mégpedig azokon a pácienseken akiknél a neoadjuvans (mütét elötti) kemoterápia nem nyirta ki teljesen a tumort. Ez egy kombinalt szer - kemo és immunterápia egyben. Nem túl agressziv mellékhatásokkal. Es azt a célt szolgálná, hogy a megmaradt tumor sejteket kinyírja. Mire a dokinéni visszahívott már sikerült valamelyest megnyugodnom. Ö pedig azt mondta nem fog eltitkolni elölem semmit. Merem remélni hogy valóban igy lesz. És reménykedek hogy használ a kezelés és idöt nyerek. Lehetöleg sokat. Mert ahogy a mondás tartja, aki idöt nyer, életet nyer.
Ámen
