Négy évvel az ominózus futás után 2023 április 22-én ismét rajthoz álltam az Olympiaparkban 5 km-en. 

Egy áprilisi futóverseny számomra már azért is önmagában különleges mert nekem meglehetösen korán van. Még akkor is ha csupán 5 km-röl van szó. Téli idöszakban ugyanis nem futok, max gyalogolok. Általában megvárom a 15 fokot azzal hogy gyaloglásról futásra váltsak. Ez alól csak azok az évek számitottak kivételnek, amikor még volt tag voltam a sportegyesületben és télen is hetente tartottam futópados edzéseket. Csakis ennek köszönhettem, hogy 2019 áprilisában 10 km-t tudtam teljesíteni. Ma már annak is örülnék, ha a nyár végére elérném a 7,5 km-t. 

Lényeg a lényeg az idei és a 2019-es események között meglehetösen sok a párhuzam. 

2018 decemberében voltam nögyógyásznál aki meglehetös alapossággal tapogatta végig mindkét mellem és a nyirokcsomókat. Akkor nem talált semmit. 2019 márciusában már ott volt a csomó.

2022 decemberében voltam teljes kontrollvizsgálaton, ultrahang, CT, Mammográfia - minden negativ lett. Némi félelemmel vártam a márciust. 

Annak idején is májusra volt idöpontom a nögyógyászhoz mint idén is. 

Akkor is ultrahang vizsgálattal indított és most is.

Akkor csomót talált, idén szerencsére semmi rosszaságot nem talált. Bízzunk benne, hogy ez így is marad még sok sok éven át. 

No de visszatérve az Olympiaparkra. 

Idén igazán csodálatos idönk volt. Ami csak azért különleges mert elötte való nap is hideg és esös idö volt, és a verseny utáni napon is. Azon a szombaton viszont maximálisan kegyeikbe fogadtak bennünket az égiek. Pedig elég sokan voltunk. Reggeli induláskor biztos ami biztos alapon jó melegen, rétegesen beöltöztem, de már útközben éreztem, hogy ebböl bizony muszáj lesz levenni pár darabot. Végül olyannyira kellemes volt az idö hogy böven elég volt egy rövidujjú technikai póló és egy térdnaci. Azt viszont elrontottam, hogy nem vittem magammal sem enni sem innivalót. Még egy energiaszeletet sem. De a víz hiányzott a leginkább. A mosdóban bizalmat szavaztam a csapvíznek és kortyoltam néhányat indulás elött. Nem füztem nagy reményeket ehhez a versenyhez mert meg is híztam és meglehetösen fáradt, kialvatlan voltam. Ehhez képest 31:48-as idövel értem be a célba. Ami számomra maga a mennyország. Tavaly 4 perccel futottam többet ugyanezen a távon. Ha még azt is hozzáteszem, hogy még a húszas éveimben sem tudtam soha 30 percen belül teljesíteni az 5 km-t akkor úgy érzem igazán nincs miért szégyenkeznem ezzel az idövel, így 45 évesen.

Ráadásul még jobb is lehetett volna ha nem görcsöl be a bal vádlim 3 km-nél. Illetve akkor még azt hittem hogy görcs. Szidtam magam mert indulás elött nem vettem be extra magnéziumot, nem melegítettem eléggé. stb. Akkor 3-4 nap alatt szépen rendbejött, vagy legalábbis azt hittem. Azóta csaknem egy hónap telt el, és kétszer is megismétlödött. Par napja kiderült hogy nem izomgörcsröl van szó, hanem izomrost szakadásról, és ez bizony néhány hét kényszerpihenöt fog jelenteni. Nem örülök neki. 

Most szorgalmasan hordom a kompressziós zoknit és kímélö üzemmódban tevékenykedek.