Tudom, hogy ezt a dalt már egyszer elövettem. Nem tehetek róla, de egy ideje eléggé lefelé megyek hangulatilag. Kifelé nem látszik, nem mutatom, mennek a hétköznapok, mint mindig, de belül egyre mélyebb a bizonytalanság.

Van bennem egyfajta készülödés.

A minap az jutott eszembe, talán mégis az a jobb ha az ember fel tud készülni a saját halálára. Ideális esetben ez ugye egy hosszú boldog élet végén történik meg. De ha fiatalabb korban is kényszerül az ember elmenni, talán valamelyest megnyugtató lehet, ha elötte még el tud rendezni dolgokat.

Van bennem egyfajta készülödés. Illetve nem is ez a jó szó rá, de nem találok most megfelelöbbet. A lényeg az, hogy próbálok elrendezni dolgokat. Leírni, jegyzetelni, rendet rakni magam körül, kiszortírozni dolgokat, adósságokat rendezni. Mármint nem kifejezetten anyagilag, hanem úgy általában. Kimondani, megköszönni, ilyesmi.

Nem szeretnék káoszt hagyni magam után. Ha valaki elmegy, az ittmaradóknak lesz épp elég dolga és fájdalma, ha nem muszáj nem szeretnék plusz terhet róni rájuk. Mekkora hülyeség ez már. Mintha nekem akkor már nem tökmindegy lenne. De nem mindegy. Meg különben is, így most van indok, késztetés, hogy mit miért kell megcsinálni, jól megcsinálni. Es miért nem szabad tovább halogatni.

Vannak dolgok amikre már nincs semmi késztetésem. Például takaritani. A terápia kezdete óta még inkább elvárás lett részemröl másokkal szemben, hogy ne csináljanak nekem plusz munkát. Lövésem sincs mennyi van megírva nekem a sors nagykönyvében, de azt az idöt piszkosul nem takarítással akarom tölteni.

Hogy akkor mégis mivel? Na ez egy jó kérdés. Nincsenek grandiózus vágyaim. Azt gondolom életem elsö 40 évét sikerült szép élményekkel megtölteni. 2005-ben eljutottam Párizsba és a Loire völgyébe egy 5 napos buszos túrával, 2007-ben pedig volt szerencsém megnézni a Neuschwansteini kastélyt. Utána volt egy amolyan "Nápolyt látni és meghalni" érzésem. Volt bennem egy végtelen világbéke érzés, hogy a nagy vágyaim teljesültek, korábban többször is jártam Görögországban, láttam a tengert, és ha most mennem kellene, nem lenne hiányérzetem, nem kapaszkodnék görcsösen az életbe.

Pedig mennyi minden történt még azóta, és mennyi minden történhet még....

Idö - csak ez az egy amire szükségem van. Csak idö legyen. Idönk legyen együtt, egymásért.

Nézz énrám Láthatatlan
nézz énrám Istenem
Légy hozzám irgalommal
légy úrrá szívemen
Töltsd el lelkemet
gyarló testemet
hűséggel, jósággal
szeretettel
ISTVÁN:
Szólj Istenem
nyilvánulj meg nekem
Hatalmad végtelen
mutasd meg életem értelmét
Szólj Istenem
adj most jelt énnekem
Adj erôt küzdenem
hadd legyen életem
tehozzád méltó
szép és jó
Add meg hát
hogy szándékod szerint
itt országod legyen
S én rádbízom az életem

István énekli az István a király rockoperában, Én meg azt mondom Adj eröt küzdenem, hadd legyen életem.

Idö = élet. Ha idöt kapok, azt én megtöltöm tartalommal ígérem.