Hétvégén kétszer is volt szerencsém csodás napsütésben és kellemes 10 fok közeli hömérsékletben teljesíteni a szokásos 5 kilóméteremet. Ilyenkor téli idöszakban sosem az idö számít maximum a távolság, de még azon túl is inkább a rendszeresség. Azért a kisördög mégis ott bujkál bennem és mindig vetek egy pillantást a idöre is. 

Annak már nagyon örültem amikor a zord idö ellenére is sikerült kerek 45 perc alatt teljesiteni az 5 km-t. Ez pont eléri azt az alsó határt amit a trénerek is már edzésnek minösítenek. Mert ugye azt szokták mondani, hogy egy edzés tartson legalább 30 percig és érje el azt az intenzitást amikor már megemelkedik a pulzus, szaporább a légzés de még nem fullad ki a delikvens.

Jelentem sikerült.

(Azzal mondjuk vitatkoznék hogy csak a 30 percet elérö aktivitás minösül edzésnek, de erröl majd írok külön. Arra biztatok mindenkit, hogy mozogjon akkor is ha csak 5 percet tud vagy bír mozogni.)

A szép idöre való tekintettel én is emeltem kicsit  a tempon. Kilómeterenként kétszer iktattam be 2x10 oldalsó sasszét jobb majd bal oldalra. Nem is annyira a tempo miatt inkább azért hogy kicsit több munkára késztessem az izmokat. A karácsonyi idöszakot sikerült különösebb túlsúly nélkül megúszni de aztán alattomosan csak felkúszott valahogy plusz egy kiló, miközben egyébként is lett volna mit leadni. Ezért próbálok most több izommunkát beiktatni.

Késöbb rövid kocogásokat iktattam be, de ez az izmok szempontjából nem bizonyult elég hatékonynak. Ezért váltottam és rövidebb de temposabb szakaszokat tettem be a programba. Ez néhol csak 10-20 méter volt, máskor 50-100, de azt igyekeztem azzal az intenzitással teljesíteni, hogy érezzem dolgoznak a comb és farizmok is. Ehhez nyilván a futás vagy esetemben nevezzük inkább kocogásnak, szóval a kocogás stílusán is változtatni kellett - magasabbra emelkedik a térd, elörébb kerül a csípö, tekintet elöre szegezödik.... kinézni egy célt, egy kukát, egy lámpaoszlopot, egy kertkaput, bármit ami szimpatikus és addig tartani a tempot. 

Az elmult két évben összesen 6 tüdögyulladásom volt. Nem fertözések miatt, hanem csak úgy a semmiböl jöttek, ennek ellenére vagy éppen ezért a hideg levegövel különösen óvatos vagyok. De nálam már az is nagy szó, hogy már évek óta kint vagyok télen is. Korábban számomra a futó szezon kb májustól augusztus végéig, max szeptember közepéig tartott.

3,5 km-nél van az a kis tisztás ahol meg szoktam állni elvégezni a rövid nyújtó-erösítö programomat, hogy aztán frissen fitten induljak a maradék 1,5 km-re. Az idöt csak itt, 3,5-nél valamint a végén szoktam csekkolni, közben nem nézegetem az app-et hogy hol is tartok. Megtanultam, hogy azzal nem vagyok elörébb, nem segít sem az ha bosszankodom miatta sem az ha történétesen szuper jó részidöt mutat.

Igy a perc/km teljesítményem kb 2 hét alatt 9 perc/km-röl 8 perc/km-re javult.

Büszkeség a köbön. És természetesen rögtön beugrottak Eperjes Károly felejtehetetlen mondatai a Csapd le csacsiból:

Nagyon jó, jó a részidö elvtársak!

Jó lesz, nyomjuk meg elvtársak!

https://www.youtube.com/watch?v=jO6DTCjkFDo

Utóírat: a teljes filmet ajánlom megtekintésre, humor minden mennyiségben, különöse annak aki élt már abban az idöben)