Ha már a korábbi posztban azt emlegettem hogy szeretek párhuzamot vonni a rákterpápia és a sport között, akkor most folytatnám ezt a gondolatmenetet csak egy kicsit más mederben, sokkal inkább a sportra fókuszálva.
Többször szembe jött velem az intervall edzés fogalma és én mindig azt gondoltam, hogy sprinteljen akinek két anyja van, de én tuti nem fogok. Ugyan futásról írok itt a blogon, de ez azért részemröl elég szerénytelen dolog, hiszen sokkal inkább vagyok kocogó mint futó.
Szóval ha van valami ami baromira távol áll tölem az például a sprint. Olyannyira igaz ez, hogy az általános iskolai futás felméréseken soha még csak közelébe sem kerültem a kettes szintnek sem. Volt például 60 méteres és 100 méteres futás, meg voltak adva a szintindök, és én egyike voltam azon keveseknek - ha nem az egyedüli - akinek még a kettest sem sikerült megszerezni. Isten látja lelkem küzdöttem becsülettel mint egy nöstény tigris, de valahogy sose jött össze. Szerintem ma sem menne.
Az intervall edzéseket nem csak futóknak ajánlják. Küzdö sportban nekem is volt benne részem, utáltam is rendesen. Tulajdonképpen arról van szó, hogy magas intenzitásu edzés-etapok között rövid szüneteket tartunk. Én ezt mindig úgy értelmeztem a futásra vonatkozóan, hogy az egyenletes kocogó tempómat örült sprintekkel kellene tarkítani. Márpedig a sprint nagyon nem az én világom.
A téli idöszakban én nem futok. Tulajdonképpen már az is nagy szó tölem, ha téli idöszakban tempos gyaloglásra indulok. Ezt alig két éve vezettem be és nem is értem korábban miért nem tettem. Lényeg a lényeg, hogy az elmúlt hetekben egészen tavaszias volt az idö, és valahogy kedvet kaptam a kocogáshoz, de az erönlétem még messze nincs ott hogy a szokásos 5 km-t végigkocogjam. Így az történt, hogy elindultam és elöször csak szökdelésekkel szakítottam meg a gyaloglásaimat, majd néha néha kicsit belekocogtam, majd emeltem a tétet és ezzel együtt a tempot. Az átlag futótempo pedig napról napra szépen javult, ahogy a hömérséklet emelkedett és ahogy én is egyre jobban belejöttem. Büszkeséggel görgettem az app-ben az egyes edzések eredményeit és gyönyörködtem benne hogyan javultak az értékek. Ebböl azonban még semmilyen következtetést nem vontam le, ha csak azt nem, hogy melegszik az idö, és hosszabbodnak az 5 km-en belül beiktatott kocogós / sprintes szakaszok.
Aztán elmentünk "nyaralni", 4 napra február közepén és vittem magammal az edzö cuccom. A hotel konditermében futópad is rendelkezésemre állt fel is pattantam rá. Azt persze tapasztalatból tudom, hogy futópadon futni kevesebb energiabefektetést jelent mint például szabadban, terepen ne adj isten széllel szemben. De még ezzel együtt is nagyon meglepödtem hogy egészen 10,5 km / h -ig sikerült emelnem a tempot különösebb megeröltetés nélkül. Jó, oké, igaz hogy csak 3 km volt a cél. De én életem legjobb teljesítményeként tartom számon mikor egy óra alatt 10 km-t tudtam futni. És az e tempo a rövidebb távokon sem volt sosem jobb. Például az 5 km-t sem tudtam sosem 30 perc alá szorítani. A 10,5 km/h számomra - most közel a 46hoz - olyan mintha redbullt ittam volna és szárnyakat kaptam volna. Igy is éreztem magam ott a futópadon - mintha fel tudnék repülni a fellegek közé. Ezt a tempováltást semmi másra nem tudom visszavezetni mint az elmúlt hetekben teljesített intervall edzésekre.
Egyébként azt hozzá kell tennem, hogy nem azért kezdtem el temposabb szakaszokat beiktatni hogy javítsak az átlag sebességen. A cél az lenne, hogy kicsit jobban megdolgoztassam az izmokat. Több mint 20 éve kocogok, de még soha nem sikerült kocogással fogyni. Izommunkával viszont igen. És mivel a rendelkezésre álló idö amit edzésre tudok fordítani eléggé korlátozott ezért úgy gondoltam kellemest a hasznossal - futok és erösítek egyszerre. Habár az intenzív edzés etapokban elért sebesség is az én esetemben messze elmaradt attól amit sprintnek lehet nevezni, arra azért próbáltam hangsúlyt fektetni, hogy emelkedjen a térd, vele együtt a tekintet és persze dolgozzon a comb, a fenék. avagy Égjen a zsír! Mert hát sajnos az van, hogy zsírból sajnos több van rajtam a szükségesnél. De ebbe most inkább ne menjünk bele. A kilókkal és testzsír arányokkal folytatott harcomról majd egy külön posztban talán megemlékezek. De nem itt és most.
Este lett mire végére értem a gondolataimnak, ideje aludni térni.
Jó éjt drágáim :-)
Ui: na a lényeget meg kifelejtettem. Nem kell sprintelni! Illetve nem sprintelni kell! Hanem a saját szokásos tempónkhoz képest intenzívebb szakaszokat beiktatni. Ha én például egyébként gyalogolni szoktam, és ezt a gyaloglást kocogásokkal tüzdelem meg az is intervall edzés lesz. Ennyi. meg egy bambi. Na most már tényleg megyek aludni ;-)
