Süt a nap nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb.
Süt a nap kicsit nevet az ég, még gyönyörü dlgokat hozhat.
Ez a dal még kedden jutott eszembe mikor épp indultam ki a kórházból a szokásos kemó elötti vérvételt követöen. Ezúttal tü nélkül. Pár napja kijött egy ronda afta vagy herpesz a számon, és belobbantak a nyaki nyirokcsomóim. Ezért abban maradtunk a dokinövel hogy egyelöre nem kapok tüt, megvárja a vérkép eredményét. Én pedig igyekeztem a lehetö leggyorsabban elhagyni az épületet és vissza se nézni.
Gyönyörü csodás napsütés és az ösz összes árnyalata várt rám odakint. Meg némi elintéznivaló. Háziorvos, bevásárlás.. ilyesmi.
Mire visszaértem dél körül már megrendelték nekem a kemot, és már "csak" ki kellett várnom míg kora délután megérkezik. 13:30-kor végre be is kötötték, egy óra alatt lecsurgott minden és én végre szabad lettem.
Mint börtönéböl szabadult sas lelkem ha a rónák végtelenjét látom... illetve mikor végre elhagyom a kórház kapuját.
Ez volt a 11. A 4 + 12 + nem tudom mennyi után. Erre az évre még 3 kezelés van hátra. És én idén is azt várom, hogy jövöre tényleg új életet kezdhetek.
Most pedig vasárnap van. A nappalink napfényben úszik, ma már volt futás, ebéd, kávé, süti és most itt ülök és végre irogathatok kedvemre pár percig. Ritka különleges pillanat és én élvezem.
Ma volt az óraállítás. Új idö szerint már 10kor elindultam itthonról. Biztos voltam benne, hogy futásügyileg ez egy remek nap lesz. Kellemes öszi idö, csodás napsütés, én kialudtam magam, ettem is, minden adott egy jó futáshoz. Elképesztöen jól indítottam. Az elsö 500 métert kerek 3 perc alatt teljesitettem! Lövésem sincs mikor volt ilyen eddigi életemben. A lejátszó egy Tankcsapda számmal indított, a Rock and roll rugója, majd jött Gloria Gaynor-tól az I will survive.
Aztán persze gyorsan visszavettem a tempóból, mert ezt nyilván nem tudtam volna tartani. Nekem pedig sokkal fontosabb a táv mint a részidö. A cél heti egyszer 5 km. A múlt hét kimaradt. Becsületböl azért beiktattam most péntekre még 2 km-t és a tornát hozzá. Jól is esett.
Ma végül 32:33-nál nyomtam meg a stop gombot. Akkor értem el az 5 km-t. Elégedett vagyok. A néhány héttel ezelötti 31:98-as rekord idöt aligha fogom valaha is túlszárnyalni, de nem is szerepel a hosszútávú célok között.
A legutóbbi nögyógyászati vizsgálatnál figyelmeztettek hogy hüvely süllyedésem van, és lassan "kiesik" a hólyagom ha teszek ellene. Szivesen megmütik - hüvelyplasztikát csinálnak. Hurrá.
Ma futás után meg is éreztem, hogy nincs egészen minden rendben odalent. Ma - ismét - szentül megfogadtam, hogy amint hazaérek elöszedem az intim torna dvd-t. (Amit persze megint nem tettem)
Ehelyett elmerültem egy kád forróvízben, fincsi fürdöolajjal kiegészitve. Rendesen be is ájultam és olyan mérhetetlen fáradtság lett urrá rajtam, hogy muszáj voltam lefeküdni egy kicsit. Fél órát terveztem, de nem birtam felkelni mikor letelt. Aztán nagy nehezen csak összeszedtem magam, kivánszorogtam a konyhába és felfaltam mindent amit a család többi tagja meghagyott. Igy, hogy már a délutáni kávé is lecsúszott kezd visszatérni belém az élet. De nagyon ijesztö, hogy ez a röpke 1 órás program (bemelegítés, 5 km laza futás, levezetés) mennyire hazavágott. Ez a sugár óta van. A sugárterápia teljesen kikészített. Áprilisban volt, de még mindig nem tértem magamhoz. És sajnos folyamatosan ott motoszkál a kis kobakomban, hogy ez a mérhetetlen fáradtság a terápia miatt van, vagy van valahol egy újabb góc a testemben, ami elszívja az összes életeröm.... PErsze persze, ilyesmit nem illik gondolni. Mindig csak pozitívan. Meg tudod csinálni, túl leszel rajta, meg sikerülni fog...meg ilyenek....
Most még szép az ösz és kellemes. Amíg lehet szeretném tartani a heti egyszeri 5 km-t. De már kinéztem magamnak a neten egy pink nordic walking botot. Ha bejön a hideg, akkor gyaloglásra váltok. Illetve, ha a járványhelyzet engedi, akkor korizni. Meglátjuk.