1 év 4 hónap és 20 nap telt el azóta hogy megkaptam a diagnózist. 2019 június 5én.

Azt mondják vannak pillanatok amik beégnek az ember emlékezetébe és évtizedek múlva is pontosan meg tudja mondani hol volt abban a pillanatban és mit csinált. A szüleim generációjának állítólag ilyesmi pillanat volt amikor a rádió a holdraszállásról tudósított.

Az én generációmnak pl szeptember 11 a NewYorki World Trade Center elleni terrortámadás napja.

A korombeli magyarok közül pedig sokaknak 1993 december 12 vasárnap is ilyen pillanat amikor megszakították a délutáni Kacsamesék adását, Antal József miniszterelnök halála miatt. Akkor én kollégista voltam. Minden vasárnap pont a kacsamesék kezdetére értem be a koliba Kiscsillag (Kovács Andi) szobatársammal. Ledobtuk a sporttáskát, kikaptuk az otthonról hozott elemózsiás csomagot és rohantunk a 6. emeletre a tv-szobába WaltDisney mesedélutánt nézni. Imádtuk.

Aztán jött 2019 június 5. szerda

Ültünk az erkélyen a kislányommal, és játszottunk, nevetgéltünk. Elözö nap délelött voltam biopszián, azt mondták 2 nap múlva lesz eredmény. Mikor délután 16 óra körül megszólalt a telefon minden idegszálammal koncentrálni próbáltam a beszélgetésre. A doktornö a vonal másik végén kedves volt és határozott. Nem kertelt. Azt mondta a csomó a mellemben rosszindulatú. Én meg adtam a hülyét. Többször visszakérdeztem, hogy ez mégis mit jelent?

Ezt úgy hívjuk mellrák.

Ez volt a válasza.

Bejöttem és leültem. Minden erö kifutott belölem, pedig még nagyon kellett figyelni. Elmondta hogy keressek fel egy mellrák központot ott majd megmondják hogyan tovább. Jegyzeteltem, közben potyogtak a könnyeim. Mikor pedig letettem a telefont menthetetlenül zokogni kezdtem. Ott valami elszakadt bennem.

Ma már nem sírok.

Csak ritkán.

folyt köv