KB fél évvel ezelött elkezdtem megszépíteni, rendezni a környezetem, és pozitiv gondolatokkal körülvenni magam.

Sok sok éve a kollégiumban volt 1-2 agykontrollos szobatársam, akik teleragasztgatták a szobánkat kisebb nagyobb cetlikkel, amiken ilyesmi szövegek álltak: "szeretem az embereket", " ez egy szép nap", stb. Akkor semmi jelentöséget nem tulajdonítottam ilyesminek, de úgy voltam a csendes örültek legalább nem sok vizet zavarnak. Ma már egy kicsit másképp tekintek vissza erre a történetre.

Sok pénzt nem tudtam és nem akartam, ezért többek között vettem egy csomag felragasztható fólia felíratot, ilyenekkel: "happiness", Enjoy the little things", I´m limited edition"... És találtam egy kifejezetten nekem való keresztszemes képet, amit szeretnék kihímezni a közeljövöben. Egy szöveg ami így szól: Schön das es mich gibt. Szabadfortításban talán "Tök jó hogy létezek".

Ezzel párhuzamosan nagyon igyekszem levetközni a "bocs hogy élek" szemléletemet és hangsúlyozni a saját fontosságomat mind a magam, mind a környezetem számára. Korábban visszataszítónak, önteltségnek találtam, aztán rá kellett jönnöm, igaz a mondás: hogy is várom el, hogy tiszteljenek, szeressenek, mikor én magam sem tisztelem és szeretem magam, max elviselem. Nap mint nap tudatosítom magamban, hogy én is csak egy ember vagyok, közel sem tökéletes, esendö és gyarló, és ez így van rendjén.

Olcsó megoldások. Tudom. A szó valós és átvitt értelmében egyaránt. De müködik. Így 43 évesen már éppen ideje volt eljutni ide.