Lakik egy idös néni a házunkban, aki már elmúlt 80 éves és mégis üdítöen friss látvány a csupa piros cuccaival.

Ma a szakadó esöben sétált haza a bevásárlásból - tüzpiros kabátban, piros szatyorral, piros cipövel, piros alapon fehér pettyes esernyöjével. Szinte ragyogott a szürke esös idöben. Egyszerüen imádom.

Én gyerekként azt láttam, föleg falun, ahol a nyáriszüneteket töltöttem, hogy a kor elörehaladtával kopnak ki a szinek az emberek életéböl. Egy tisztességes falusi nyugdíjas néni színvilága kb a fekete-barna-kék háromszögben mozgott.

Eleinte ezt a szomszéd nénit is kicsit megmosolyogtam, szokatlannak találtam. Most meg úgy örülök neki mikor látom. Az ö példáját követtem, szerettem volna egy piros cipöt magamnak. Nemrégiben sikerült. Az ebay-n találtam rá egy meggy piros bélelt bakancsra, amit nagyon szeretek és nagy örömmel viselek nap mint nap. Most már csak egy tavaszi-öszi cipöt kell találnom, természetesen tulipiros színben.

Úgy szeretnék megöregedni ahogy Berndl néni.

Amellett hogy ellátja magát, és pirosban pompázik, a súlyos szívmütétje után is aktív - túrázik, önkénteskedik, bevásárol, részt vesz a ház életében, hozzászól, véleményez, érdeklödik... de sosem tolakodó.

Végigcsinálta a teljes programot sok évvel ezelött a petefészek rákkal. Azóta tünetmentes.

Hosszú évek óta önkéntes alapon látogat egy kevésbé aktív nénit, hogy segítse, társaságot nyújtson neki, beszélgessenek. 

Aktív egy nyugdíjas túra egyesületben. Nem is kis túrákat szokott teljesiteni, ha esik ha fúj a meghirdetett napon ott van a csapatban.

A férje rendör volt, meghalt kb 10 éve. Azóta gyakran mondja, hogy nem jó egyedül, igyekszik minél többet kimozdulni otthonról.

Mindig van egy jó szava, egy kedves kérdése ha találkozunk.

Képben van a ház ügyeit illetöen, tulajdonosként muszáj is neki. (Én csak bérlö vagyok itt)

Kicsit nagyot hall. Kicsit nagyon. Ez idönként megmosolyogtató helyzetekhez vezet. A nyáron pl megkért, hogy locsoljam egy hétig a virágait amig kórházban lesz. Hozzátette hogy ne mondjam senkinek. Ezt a lépcsöházban ordítva adta elö. Megígértem, hogy természetesen nem szólok róla senkinek. Felesleges is lett volna, hisz mindenki hallotta :-)

Szóval szeretnék olyan aktív és üde pirosruhás nyugdíjas lenni mint a Berndl néni.

De már annak is örülni fogok, ha megadatik, hogy rendes nyugdíjas lehessek. Mármint nem rokkant, nem korengedményes, hanem a becsülettel végigdolgozott munkás évek után, a maga idejében.

Adja Isten hogy így legyen.

A piros kabát pedig már csak hab lesz tortán. Mert hogy lesz egy tulipiros kabátom az nem is kérdés.