Álmodtam egy világot magamnak,
itt állok a kapui elött.
Adj eröt hogy be tudjak lépni
van hitem a magas falak elött.

Edda - boldogult ifjú korom egyik slágere amit ordítva énekeltünk a sétáló utcán Miskolcon középiskolásként. A Hütlen után, vagy elött. Meg az "Itthagyom a várost". Amit végül tényleg ott hagytam. Jó meszire költöztem. De ez egy másik történet.

Most az van, hogy álmodtam egy világot magamnak, amiben nincs rákterápia.

Amiben nincs kemoterápia, sem sugár, sem fájdalom, sem félelem.

Egy világ ami ha nem is rószaszín csillámpónikkal van tele, de nincs benne félelem és fájdalom.

Nincs benne betegség.

Ismerek embereket akik végigcsinálták amit én végigcsináltam és azóta már eltelt 10-15-25 év, és itt vannak, és élnek, és nem újult ki.

Egy ilyen világot álmodtam magamnak.