Napok óta nyomi vagyok :-( Az év eleji lelkesedés és aktivitás rendesen alább hagyott :-(

Belekerültem egy lefelé húo spirálba, nagyon kell küzdenem hogy a felszínen maradjak és ne merüljek el.

Szerencsére semmi különös oka nincs, egyszerüen mérhetetlenül fáradt vagyok. Este 6 kor már csak azt várom, hogy a mutató elérje a 8 órát és terelhessem a gyereket a hálószobába aludni, szinte elöbb alszok el mint ö.

Reggel sem ébredek fitten. Szivesebben lustálkodom még az ágyban, a takaró alól pislogok ki, és semmi kedvem felkelni. Nem szeretem ezeket az idöszakokat. Bosszant, lehangol, idegesít amikor ilyen vagyok, és ettöl még inkább bedepizek.

Az is feltünt, hogy újabban jobban megzuhanok ha egyedül vagyok. Legalábbis felnött társaság nélkül. A lányom mellett is képes vagyok zuhanórepülésbe kapcsolni. Nagyon durva. :-( Tényleg olyan érzés mintha zuhannék a semmibe, a sötétségbe, valami félelmetes ismeretlenbe.

Nem tudom honnan jön, nem tudom meddig tart, nem tudom hogyan oldhatnám fel.

Ilyenkor örülök ha azt elvégzem amit nagyon muszaj. Probálom tartani magam a napi / heti rutinhoz.

Próbálom nem felfalni az összes létezö csokit, édességet, mindennemü és állagú szénhidrátot, és egy fél decinél nem több vörösbort inni.

Nem kiazárt, hogy a hormonterápia, illetve annak mellékhatásaként fellépö változókori tünetek okozzák. De ki fogja ezt nekem megmondani? És mit lehet tenni ellene? Ez a teljes terápia ideje alatt igy marad, ami nekem még legalább 4 évet jelent, vagy idövel majd javul?

Kérdések, amikre nem tudom a választ, és ettöl ideges, feszült vagyok.

Ma megint csokival jöttem haza a boltból. Akciós volt, na. Tényleg csak azért. Egyébként nyilván nem vettem volna meg.

Már csak azért sem, mert itt van bekeverve a mézes puszedli tésztája, amit ki kell sütni.
Aztán meg persze megenni.

Három nappal ezelött a Leibnitz crémes kekszet is csak azert vettem, mert már évek óta meg akartam kóstolni, és most akciós volt.

A FerreroRoche meg ugye majd a kollágáknak lesz szétosztva. És tényleg csak puszta szolidaritásból fogok én is egyet megenni.

A karácsonyról maradt szaloncukrot meg már tényleg muszuáj megenni, mégiscsak február közepe van, nem tárolhatom örökké.

A tüdögyulladás alatt szépen ellaposodott hasom, most már egyre inkább gömbölyü.

Kint olyan hideg van, hogy az embernek befagy a se... sejhaja. Hát ki megy ki ilyenkor futni??? Még a macska is bekéredzkedett 10 perc séta után. Épp itt szuszog mellettem a kanapén.

Szeretnék macska lenni. Valami rendes családnál. Akik hagynak délutánonként egy kényelmes kanapén a besütö nap sugaraiban fürdözve szunyókálni.

Na tessék. Mindjárt elalszok itt gépelés közben, pedig még csak 18:04-t mutat az óra. Ma sem fogok elörébb lépni a tennivalóimmal. Erös a gyanum, hogy ma is elalszok a gyerekkel.