Megtört az átok, juhée. Legalábbis nagyon remélem, hogy mai nappal véget ért a hónapok óta tartó levertség, kínlódás, fáradtság...
Március elsején jöttem ki a kórházból a második tüdögyulladás után, azóta nem bírok magamhoz térni. Csak szédelgek itt mint az öszi légyi. Testileg lelkileg kinyirt. A fáradtságot, gyengeséget még csak csak megértettem, de lelkileg is teljsen ki voltam bukva. Mára valamelyest magamhoz tértem.

És hogy milyen átok? Nos , ma végre sikerült teljesitenem az 5 km-es kocogást. Ezt ugye már tavaly júliusban elértem, de a két téli tüdögyulladás és a kórházi kezelések teljesen levertek a lábamról, és már annak is örültem ha sikerült 2-3 km-t sétálni.

Múlt héten jótkényosági km gyüjtésben voltam hétvégén. A Bethesda kórház Anyák házának gyüjtöttük a km-ket. Itt alszanak / laknak azok a messziröl érkezö szülök, akik elkísérik beteg gyermeküket a terápiára, kezelésekre. Egy napi ellátás 5000 Forintba kerül. Összesen több mint 1,5 millio forint adomány jött össze, és ebben benne volt az én 11 km-em is. Ez 5 + 6 km-böl jött össze két nap alatt gyalogolva, lassan kocogva. De a második napi kocogás nagyon megviselt. Úgy estem haza mint a fött rák - hihetetlen vörös fejjel, fáradtan, kimerülten....

Pár napja 3 km-t sikerült gyalogolnom, és közben végig azon gondolkodtam, hogy a fenébe fogom megcsinálni vasárnap az 5 km-t.

Jelentem - SIKERÜLT!

A bonusz: pár napja már nem kell 9-10 órákat aludnom ahhoz hogy ne mosott szarként ébredjek reggelente.

Eddig nem tudtam vele mit kezdeni. Csak álmatlanul bámultam a plafont, meg a telefonom képernyöjét, és azon járt az agyam, hogy fogom bírni végigcsinálni a következö napot, ha nem alszok. Most viszont igy 3 nap távlatából, már merek hinni abban, hogy ezzel véget ért a napi 10 órás alvásos idöszak, és újra tudok mit kezdnei majd azokkal az esti órákkal mikor a kislányom már elaludt.

Az sem kizárt, hogy ebben az fáradtságban, aluszekonyságban benne van / volt az oltás mellékhatása is. UGyanis idöközben én is megkaptam az elsö covid elleni védöoltást. Biontech Pfizer vakcinával oltottak be. Néhány hét múlva kapom a másodikat. A tapasztaltokat olvasgatva, arra lehet számitani, hogy a második kicsit jobban megviseli az embert, Az elsöt megúsztam némi fájdalommal a karomban, és talán ezzel a kimerültséggel. Meglátjuk mit hoz a második.

Ja és azt meg nem is mondom, hogy az 5 km-t igazán remek idövel, picivel 35 percen belül sikerült teljesitenem.

Piszok lassan kezdtem. Olyannyira, hogy egy jóval idösebb, erösen pocakos bácsika utol is ért. Elég nyomorultul éreztem magam, és csak azért nem elözött meg, meg elváltak útjaink, én más irányban vonszoltam magam tovább. Aztan 2 km-nél mintha megtáltosodtam volna. Mintha hátszelet kaptam volna. Ami igaz is volt, de közben a lábaim is megindultak. 3,5 km-nél ismét kaptam egy hasonló lökést. Az már nagy büszkeséggel töltött el, hogy a 3. km-t sikerült piicivel 21 perc fölött elérni, ezzel teljes fél percet behoztam a lemaradásból. (14:30nál fordultam a 2. km végén). A 4. km-t már pont 28-nál fejeztem be, az ötödikre pedig már nagyon készültem, hogy 35 percen belül legyen, ami sikerült is.

Le a kalappal elöttem! Meg is veregettem a vállam - szép volt csajszi :-)