Neked könnyü lehet, de azért nekem sem rossz, arra gondolok amire akarok

Bódi László, Cipö énekelte ezt a dalt a Republik együttes énkese, aki sajnos fájdalmasan korán távozott közülünk. De nagyszerü dalokat hagyott itt nekünk. A dal szomorú apropója, hogy épp most van halálának tíz éves évfordulója. 

Vannak napok amikor arra gondolok, hogy másoknak könnyebb. Miért pont nekem jutottak ilyen terhek? Mármint nem úgy értem, hogy bárkinek is azt kívánnám, hogy legyen rákos. De magamnak sem kívántam ilyen betegséget. Nem, tudat alatt sem kívántam ilyet senkinek. Vannak napok amikor valahogy minden nehezemre esik. Még felkelni is. Megmozdulni is. Olyankor jönnek a miértek. Miért pont én? Miért most? Miért pont ezt és miért pont igy? Olyankor ebböl a dalból csak egyetlen sort tudok értelmezni:

"Nem tudom, hogy van ez,
Hogy csak én veszíthetek!"

Olyankor kifejezetten vesztesnek érzem magam. Egy lúzernek.  

Máskor pedig pont azt érzem, hogy bizony a sors a tenyerén hordoz. Egy csomó mindenben állati nagy szerencsém volt az eddigi életem során. Márpedig 45 évröl beszélek. 

Manapság egyre többen állnak ki a nyilvánosság elé a különbözö traumáikkal, nehézségeikkel. Öket látva, hallgatva sokszor elszorul a torkom és arra gondolok milyen csodálatos is az én életem. És ezért nagyon hálás vagyok. 

Azt szokták mondani, ha körbe állnánk és mindenki kiterítené a kis batyuját amiben benne vannak életének a megpróbáltatásai, traumái, akkor nagy valószinüséggel köszönettel elfogadnánk a sajátunkat, és nem irigyelnénk senkit a világon. Igen, ez valóban eléggé idealista elképzelés. De az látszik, hogy boldogabbak azok akik megelégedettséggel élik az életüket, és nem másokhoz hasonlítgatják magukat vagy a sorsukat. Nem irigykednek, hanem tudnak örülni annak ami van. Olykor csak egy kósza napsugárnak ami egy pillanatra áttör a viharfelhök között. 

A jobb napjaimon reménytelenül idealista vagyok. Olyankor határozottan meg vagyok gyözödve róla, hogy a fenti szöveg pontosan rólam szól, nekem íródott, én vagyok az a szerencsés flótás akinek kezébe került a malac füle. 

Szerencsére a jobb napok fordulnak elö nagyobb számban az életemben. De máris hozzá kell tegyen, hogy ehhez én is kellek. És ez már nem idealizmus részemröl. Még csak nem is önámítás. Sokkal inkább túlélési ösztön. Ha nem látnám meg a hétköznapokban a szépet, a jót, akkor valószínüleg már nem is lennék itt. 

Ismerek valakit aki ezt tényleg mesterfokon üzi. Egy énekesnö, Maggienek hívják. Egy zenésztársa mesélte, hogy egy fellépés után úton voltak éjjel a hegyek között autóval. Egymás után mentek, mikor Maggie rávillogott hogy álljanak meg. Kiderült hogy csak azt akarta megmutatni milyen csodálatosan tiszta az égbolt és milyen gyönyörü látvány ott a hegyek között a rengeteg csillag amiket egyébként városi körülmények között nem feltétlenül tudunk megcsodálni. Ez az énkesnö észrevette ezt és nem sajnálta kiélvezni a pillanatot. Sokszor eszembe jut ez a történet. Egyszer utaztam vele együtt egy kompon. Hideg idö volt, a vízen különösen erösen fújt a szél. A komp büféjében vett egy perecet meg egy cappucinot magának és jóízüen falatozni kezdett. A perec már ránézésre is kökeménynek tünt, a cappucinó sem egy olasz kávéházi müremek volt, ö viszont csillogó szemmel mosolygott miközben én lehangoltan húztam szorosabbra magamon a kabátot. Maggie rám mosolygott és megkérdezte: Hát nem nagyszerü? 

Én meg csak néztem hülyén, hogy mégis mi olyan nagyszerü azon hogy majd megfagyok, a perec száraz, a kávé pedig hideg.... aztán folytatta: Mi csak ülünk itt ezen a kompon, három ország találkozásánál, nézelödünk és közben mégis haladunk a célunk felé. Na jó, a perec lehetne frissebb - tette hozzá, de a mosolya eközben sem lett halványabb. 

Azt mondják meg lehet tanulni a figyelmünket sokkal inkább a pozitivumokra irányítani. Több módszert is ajánlanak erre a szakemberek, mint pl a hálanapló, a tudatos jelenlét...,

Lehet válogatni kihez mi áll közelebb, a lényeg, hogy vegyünk észre minél több jót magunk körül.

Hajrá :-) 

Álljon itt az Újságmúzeum portál megrendítö írása Cipö életéröl, csodálatos személyiségéröl:

https://www.ujsagmuzeum.hu/cipo/?fbclid=IwAR0mh5R4O2v6sVHi6ofPI_9agH-lki6C5A5t63yGERk5JsN2FmyN7i_sWcY

Ez pedig egy koncertfelvétel a Republik Neked könnyü lehet címü számáról. 
https://www.youtube.com/watch?v=rkZdbCAvYxE