Ezen is túl vagyok. Kivették a méhem. Már egy hete történt.
Az elözményekröl röviden:
A kemo kezdete óta, azat 2019 nyár ota nem menstruáltam. Es nem is hiányzott. Aztán 2021 novemberében a nögyógyásztati vizsgálat alkalmaval közölte a dokinö, hogy durván megvastagodott a méhnyálkahártya, es ezt bizony ki kell kaparni. Vagy megjön a mensim és magától leválik. Kaptam ambuláns mütéti idöpontot, aztán elég eröteljes vérzés kíséretében megjött. DE ez nem mentett meg a mütéttöl. Egy hónappal késöbb immár menetrendszerint megjött. DEcember 24-én, szenteste még csak jelzés szintjén, aztán az éjjel olyan erövel, hogy szinte semmit sem aludtam. WC -re jártam, és pizsamát mostam. Reggel aztán amint összeszedtem magam besétáltam a kórházba, gondolván, hogy ennek bizony fele sem tréfa. Az orvos szerint vastag a méhfal, ki kell kaparni. Pedig alig egy hónappal korábban már sor került erre a beavatkozásra. Végül abban maradtunk jobb lesz ha kiveszik az egészet ugy ahogy van. Petefészek még marad. Az egész kálvária megér egy külön posztot.
Lényeg a lényeg, január végén csörgött a telefon, és február 14- ben meg is állapodtunk. Valentin napon búcsút mondtam a méhemnek. Nem volt nagy felhajtás, semmi búcsúparty, meg sírás rívás. Szép csendben elváltak útjaink. Ezzel végképp elengedtem egy második gyerek esélyét / reményét... amit azért elég sokáig dédelgettem magamban, (2021 szeptember 30-án költözött hozzánk Safranek cica - ö hivatott pótolni a második gyermek hiányát, anyja helyett anyja lettem)
A barátnömtöl hallottam, hogy ezt a mütétet már megcsinálják laparaszkópiásan - ami annyit jelent hogy a hasfalon csak annyit vágnak hogy bevezessenek egy kamerát, meg 1-2 két valami müszert, a méhet pedig hüvelyen keresztül veszik ki. Azt gondoltam, hogy ez csak amolyan pipifax - felébredek az altatásból, aztán max másnap már megyek is haza, harmadnap pedig már futni fogok. Háááát, hogy is mondjam... tévedtem.
Reggel 8-kor érkeztem a kórházba, 9kor már vittek a mütéti elökészítöbe. 13 óra után ébredtem az örzöben. De az a nap nagyjából teljes egészében kiesett. Arra emlékszem, hogy gyakran bejött a növér, érdeklödött. Egyik fájdalomcsillapitót kötötte be a másik után,. Felajánlotta, hogy segít felállni és kiemenni a mosdóba mosakodni. Én köszöntem, nem kívántam élni a lehetöséggel helyette émelyegtem és aludtam másnap reggelig.
Akkor derült ki, hogy katéter van bennem, meg egy drén csö. De a felkelés tovább már nem volt halogatható. Hisz már Lenin takaritönöje is megmondta: Lenin elvtárs, ma van a felkelés. Ideje felkelni. (Hofi utan szabadon)
Szép óvatosan kitipegtünk a növérkével karöltve a mosdóba. Késöbb kivették a katétert. Frau Timar - Ön mostantól szabad ember. Bätran jöhet mehet.
Ezt a fene nagy szabadságot azonban nem használtam ki kellöképpen. Jórészt ágyban fekve szemléltem az eseményeket. És maximum a mosdó - ágy oda-vissza túrára vállalkoztam. Szégyen gyalázat tudom. Szégyellem is magam. De tényleg. Egyszerüen annyira meglepett hogy mennyire gyenge vagyok, meg ugye én az a rettegös fajta vagyok, nehogy kirántsam a drén csövet véletlenül, vagy elessek, megcsapjon a hideg levegö és tüsszögni kezdjek, vagy megtámadjon egy tigris, vagy mit tudom én.... fö a biztonság.
A kalandokról, vicces, abszurd helyzetekröl majd külön írok. Lényeg a lényeg pénteken kiengedtek. Vasárnap este már vettem magamnak a bátorságot, levettem a tapaszokat és megszemléltem a mütéti területet. Egy picike varrat bal oldalon. Egy picike varrat középen a szeméremdomb felett, a drén csö helye jobb oldalon... ééés egy varrat direkt a köldökömben.
Hallottam vagy olvastam én róla, hogy az egyik bemeneti pont a mütét során a köldök, de nem nagyon foglalkoztam vele, Nem vettem komolyan. Jó, jó, azt mindenki tudja, hogy amig a baba az anyukája pocakjában növekszik, addig a köldökzsinóron keresztül kap minden számára szükséges ellátményt. De aztán a születéskor ezt a zsinórt elvágják, a köldökcsonk leesik pár nap múlva, és a csillagkapu bezárul. Csak egy fura kis görcs marad ott, mint valamiféle mértani középpontjelzö.
Ha korábban nem is, a Kóma óta (1978) már biztosan tudja mindenki, hogy a köldök lehet csücsöri vagy dudori. Attól függöen hogy inkább kifelé vagy inkább befelé fordul. (Robin Cook regényéböl készült film Michael Douglas és Geneviève Bujold nagyszerü föszereplésével)
Sokkal fontosabb most, hogy ennek a haszontalan görcsnek gondolt bejáratnak a felnött életben is milyen fontos szerepe van. Nem csak a méh eltávolítást, hanem sok más beavatkozás esetén rendkívül hasznos bemeneti pont. Ezzel elkerülhetö hogy nagyobb vágást ejtsenek a hasfalon. Gyorsabb a gyógyulás. Kisebb a rizikó. Ezen a csillagkapun keresztül új dimenziók nyílnak meg.
Nagyszerü.
A csillagkapu most bezárult.
Néhány év múlva esedékes lesz a petefészkeimtöl is elbúcsúzni. Reményeim szerint az is megoldható lesz a csillagkapu újranyitásával. De nagyon örülnék ha utána többet nem kellene zaklatni.
Még a végén huzatot kapnak a belsö szerveim.