Mottó:

Szomorúan ülök itthon.
Nem jön fel több ruha rám.
Kirepedt szoknya a széken,
Kihízott zokni, de szégyen.
Dagadt a hurkám,
nem jön rám a kihízott zokni,
(Ühm) Meg a szoknyám.

https://www.youtube.com/watch?v=ekAKpgVAUx0

Az alábbi történet már 2 hónapja, januárban esett meg:

Na ez már azért mégis mindennek a teteje - kihíztam a zoknim. Ki gondolta volna hogy ilyen csúfság velem is megeshet.

Szombaton csodás hóesés volt egész nap, engem viszont már megint elöntött a vérfürdö. Húztam magam után a kondenzcsíkot mint a repülök. Biztos ami biztos elszaladtam a lidl-be felntankoltam tamponból, hogy vészhelyzetben ne a benzinkúton kelljen ezeket aranyáron beszerezni. Közben a fél tamponos állvány rám borult. Sebaj nem látták sokan. Ugye szombat délután alig-alig akad valaki a boltban. Ja nem. Mindegy.

Vasárnapra aztán konszolidálódott annyira a helyzet, hogy kimentünk Minivel a közeli parkba kicsit csúszkálni. Ekkor ért ez a szörnyü meglepetés - a kedvenc garfield-os sízoknimnak nem akarózott fennmaradni a vádlimon. Már eleve alig sikerült ráeröszakolni, aztán meg folyton lecsúszott. Ez van kövér a vádlim. Nem én, csak a vádlim.
Mini szerint nem baj, mert ha nehezebb vagyok akkor gyorsabban és messzebbre csúszhatunk a szánk´oval. Igaza van, nézzük a dolgok jó oldalát. De aztán egész idö alatt csak egyedül akart szánkózni a büdös kölök. Igy én kimaradtam a mókából.

Estére jól beállt a vállam, Szabinak is. MEgbeszéltük, hogy kölcsönösen megmasszirozzuk egymást egy kicsit. Mivel ezúttal is olyan szép rend volt nálunk, hogy alig sikerült helyet szoritani az ágyon a masszirozáshoz, ezért egy óvatlan pillanatban jobbnak láttam egyszerüen ráülni Szabi hátára / fenekére. Erre ö hozzáfogott óbégatni, hogy segitség egy rontás ül rajtam, valaki tüntesse el. (Mindig gúnyolódik a budapest tv-s jósokon, szellemmütéteken, és rontás eltüntetökön).

Na én meg rátettem a hátára a masszáskrémes tégelyt úgy ahogy volt egészben, és közöltem vele, hogy ez majd itt igy idövel csak beszívódik, én meg lelépek, ha rontásnak mer titulálni.

Ma meg fogadó órán voltam. Az óvónö megkérdezte milyen státuszban van nálunk Safi. Mondtam neki, hogy ö a pótlék a meg nem született második gyerekért. Furán nézett rám, és közölte hogy üljönk le a gyerrekkel és beszélgessünk el vele arrol, hogy a macska nem testvér hanem háziállat.
Ugyanis az tört´net, hogy amikor azt a feladatot kapták hogy minden gyerek vegye elö az ivós palackját akinek fiú testvére van, akkor Mini is elövette a palackot.
Nagyon büszke vagyok rá :-)

Az óvónö viszont nem díjazta. Nincs ezeknek semmi humoruk vagy empátiájuk.