Nem hittem volna hogy eljön ez a nap is, de be kell valljam rutinosból rutintalanná váltam. Mármint ami a kórház látogatást illeti. 

December elejéen volt esedékes a soron következö teljeskörü szürövizsgálat. Annak rendje s módja szeirnt be is jelentkeztem idöben és a megadott napon el is indultam a kórházba. De már a reggeli készülödésnél elbizonytalanodtam. Mivel ilyenkor a portot is átmossák, fontos volt, hogy olyan felsöt válasszak amiböl úgy tudok kibújni hogy közben nem teszem közszemlére a pöreségem. Van trikóm és kardigánom amit ilyen alkalmakkor viselni szoktam, de már nem füllött hozzá a fogam hogy ismét magamra húzzam. Ezeket a ruhadarabokat az elmult 3 évben kizárólag a kemok és egyéb orvosi vizsgálatok alkalmával viseltem. Most, 3 év elteltével viszont már nem akaródzott belebújni. 

A buszmegállóig még minden gond nélkül elbicikliztam, nem tévesztettem el sem a járatot sem a leszállás helyét. Nehéz is lett volna, hiszen csak ez az egy járat indul onnan, és alig 4 megállót kell utaznom a kórházig. 

A bejáratnál kézfertötlenítés, biztosítási kártya bemutatása után irány a hatodik emelet - az onkológia. 

Anja növért viszont már nem ismertem fel. A hang ismerös volt, az testalkat is, a kedvessége különösen... de csak hebegtem habogtam mikor a nevemen szólitva üdvözölt. Egész nap azon gondolkodtam ki lehetett ez a nö , hogy lehet az hogy ö tudja a nevem, nekem viszont foglamam sincs ki ö. Csak késö este érkezett meg az "Áhááá" élmény és ütöttem a homlokomra - Hát persze hogy Anja növér,volt az. 

A doktornö is nagyon kedves volt, meghallgatott és nem csak a tüdömet hanem a beszámolómat is arról hogy is vagyok mostanság. Aztán megkaptam a beutalót a vizsgálatokra és elindultam a földszintre. Az aulában aztán megtorpantam. Merre is kell menni az mell ultrahang vizsgálatra? Kénytelen voltam rákérdezni az info pultnál. Mikor ott végeztem gondosan felöltöztem hogy átmenjek a hasi ultrahnagra. Csak mentem volna, mert fogalmam sem volt merre induljak. Ismét az info pultnál kötöttem ki ahol visszairányítottak oda ahol a mell ultrahangot csinálták. A növérke nagy kerekkel szemekkel nézett rám, hogy ugyan mégis mit keresek itt én már megint. Aztán még jobban elkerekedtek a szemei mikor kiderült, hogy a hasi ultrahangot nem csinálta meg a doktornö. Annak kellett volna ugyanis aki a mellultrahangot is csinálta, En meg csak álltam ott és lázasan kutattam az emlékeztemben, hogy vajon tényleg így volt korábban is? EGy helyen egy idöben csinálták? Nem a harmadik emeletre kellett menni? 

Rövid szervezés után keritettek nekem egy ultrahnagos orvost, újra jó alaposan bekentek zselével és ezuttal a hasüregemet is gondosan átvizsgálták. Közben megtudtam hogy szokatlanul magasan helyezkednek el a veséim - bármit is jelentsen ez. Ráadásul ciszták is vannak rajta.Lényeg a lényeg szerencsére végre kiengedhettem a levegöt (izgultam az eredmény miatt) , mert nem találtam semmi rosszindulatút. 

Másnap a mellkas ct következett. Azt is keresnem kellett, már azt sem találtam elsöre. 

Végre a végére értem a vizsgálatoknak, rendbe szedtem magam és a kijárat felé vettem az irányt. Ott aztán megtorpantam. Az aulában a kijárat mellett található a kórház kis kápolnája ahová korábban szokásom volt minden alkalommal már érkezéskor betérni. Ezúttal ez is elmaradt. Pontosabban távozáskor került rá sor. 

Meg kellett hát állapítanom magamban, hogy a nap amikor már újra idegennek érzem magam a kórházban, és már nem mozgok rutinosan vagy ha úgy tetszik otthonosan a folyosókon végre elérkezett. 

A doktornö azzal engedett utamra hogy ezentul ráérek évente egyszer megjelenni. Reményeim szerint a következö kontrollvizsgálat idöpontjáig a kórház környékére sem kell mennem.

Nem is olyan rossz az ha az ember rutintalanná válik. ;-)