Mozogni kell ez nem is vitás, minél inkább idösödik az ember annál inkább fontos a rendszeres mozgás. Már csak azért is nehogy a bádogemberként, berozsdásodva végezzük. A kérdés inkább az hogy a rohanó hétköznapokba mégis hová passzírozzunk be egy kicsit több mozgást. Ehhez lenne most egy tippem. Íme:

Elöször is kérjük meg a kedves futár srácokat hogy még véletlenül se tegyék le az ajtó elé a csomagot ha nem vagyunk otthon. Az meg kifejezetten szentségtörés lenne ha valamelyik szomszédhoz adnák be. Lehet ezt még tovább fokozni: beszéjük meg vele, hogy ha otthon vagyunk se hozza be a csomagot, csak egyszerüen dobja be az értesítö cédulát a postaládába, hogy hol s mikortól vehetö át, lehetöség szerint valamelyik lakóhelyünktöl igencsak távoli csomagponton.

Mondjuk a tapasztalat azt mondatja velem, hogy ilyesmire kérni sem kell öket, maguktól is rendre ez uóbbi megoldást választják.

Így történt, hogy tegnap délután egy sárga cetli várt rám a postaládában - Önnek egy új csomagja érkezett üzenettel. A csomagpont kerek 2 km távolságra található tölünk. Ezért aztán úgy okoskodtam, hogy gyalogosan közelítem meg az objektumot ezzel a heti egyszeri kocogós túrát is letudva. Hiszen az oda vissza összesen rögtön 4 km, ha egy kis kitéröt is teszek akkor máris megvan az 5 km ami már egész szép teljesitmény. 

Ha biciklivel indultam volna útnak azt sem úszom meg 30 percen belül, az 5 km tempos gyaloglás pedig alig igényel több idöt, egészen pontosan kb 40-45 percet. Naivan abban biztam hogy gyorsan végzek majd a postán és ezzel két legyet ütök majd egy csapásra - letudom az edzést es még a csomagot is elhozom. 

Sajnálatos módon a posta elött kígyózó sorok fogadtak, ezért inkább hétföre halasztottam a csomag átvételét. Hétfön nem valószínü, hogy újra edzés keretében tudom ezt megtenni, de azért az sem olyan rossz ha extra 5 km-t sikerül biciklizni , ugyanis a csomagpont még véletlenül sem esik nekem útba semmilyen szokásos uticéllal.