Azt hiszem erröl a témáról vastag köteteket lehet megtölteni, mint ahogy azt sokan meg is tették. Én itt és most csak pár gondolatot szeretnék megosztani.

Nem akartam anya lenni. Az egy külön poszt témája hogy miért nem.

Az egész egyébként is olyan misztikus Volt nekem. Anyaság. Így nagy betüvel. Olyan fenkölt. Valami amihez én túlságosan földhözragadt vagyok.

Aztán egy barátnöm azt mondta nekem mikor már baba lakott a pocakomban: Mikor gyerek születik, anya születik.

Ez már egy kicsit közelebb állt hozzám, de még mindig túl távoli Volt.

Már nagy pocakkal beszélgettem egy nögyógyásszal. Az aggályaimról. Baráti beszélgetés Volt.  És amit ö mondott azzal tényleg azonosulni tudtam. Arról beszélt, hogy ez az anyaság dolog túl van misztifíkálva. És anyának egyáltalán nem születik az ember. Legfeljebb azzá válik. Majd valamikor. De nem a 9 hónap alatt, és még csak nem is a szülés pillanatában. Van akinek ez könnyebben megy, van akinek nehezen, és olyan is van aki soha nem válik igazán anyává. És olyan is van akiben nagyon is ott él az "anya", de más utat jár be, és nem születik gyermeke. És az egész sokszor meló. Meg kell dolgozni érte, hogy anyává váljon az ember. Ott és akkor egy kicst megnyugodtam. Hogy ha ezt kvázi meg lehet tanulni, akkor talán nekem is van rá esélyem, hogy egyszer majd felnövök a feladathoz, belerázódom és én is anyának mondhatom majd magam.

Szóval nem KELL mindenáron ott a szülöágyon mindenféle transzcendens anya-érzésket produkálni ami egyébként ömlik rá az emberre.

Mert ugye a törénet legtöbbször úgy szól (mindegy, hogy baba-mama Magazin, nöi újság vagy barátnö mondja el), hogy "amint a kezembe adták a gyerekem azonnal megszünt minden fájdalom és végtelen boldogság töltött el" Ott abban a szent pillanatban válik mindenki ös-anyává. Hacsak nem született ugye Eleve annak.

Engem frusztráltak az ilyen beszámolók.

A szülést megelözö csaknem 40 évem alatt egyetlen olyan történetet hallottam, ami nem ezzel a cukormázzal Volt leöntve. Ö azt mondta akkor döbbent rá igazán mi is van, mikor hazamentek a kórházból és letették az ágyra a babát. CSak állt ott, nézte, és kezdett neki derengeni, hogy innentöl kezdve aztán rendesen megváltozik az élete.

CSaknem két éve született a kislányom. Néha még most is furcsa érzés belegondolni, hogy anya vagyok. Tényleg az vagyok már?