Vasárnap van. Edzés nap. Ma mégsem mentem futni. Pedig külön felhívtam az edzötermet, hogy mi van a futópadokkal amik a múlt héten nem müködtek. Müködnek. Hurrá. És még aludtunk is éjszaka. És még jól be is reggeliztem. Söt még a párom is korán ébredt, ahhoz képest, hogy éjjel dolgozott.

Edzöterem helyett mégis a Truderingi Tavaszi Fesztivalt választottuk. Tegnap elözetesen már meglátogattuk Minivel. Mikor befordultunk  a sarkon és ö tapsvihart rendezett, szerintem tudat alatt rögtön tudtam, hogy a ma délelötti futás ugrott. Helyett ma azt fogom nézni ahogy a kicsi lányom ül a körhinta különbözö auoiban, nyomja a dudát mosolyog és integet. És igy is lett. Futni meg lehet majd este is. Ez most fontosabb Volt. :-)

A Garp szerint a világ c. film jut eszembe. Robin Williams két-gyerekes családapát játszik benne. Filmbéli feleségével szabad estét, mozit terveznek. Gyerekcsösz elrendezve, sietnek ki az autohoz. Mikor beszállnak a felség ránéz a férjére és nagyot sóhaj - Ma is itthon maradunk. És nézzük öket. - mondja lemondóan. A férj pedig átszellemült mosollyal az arcán bólint. Összebújnak az autoban és a kifutóról nézik a házban futó "jelenetet".

Próbálom fe´lidézni magamban, milyen érzéseket váltott ki belölem ez a jelent mikor még nem voltam anya. Azt hiszem megértettem, és valahogy ilyen önfeláldozónak képzeltem el az anyaságot.

Most pedig úgy érzem, ha nekem megadatna egy szabad este mozizassal, kizárt hogy lemondanék róla.