Ha minden ok - menj futni. Ha minden szar - fuss kétszer annyit.
A múlt vasárnap óta ugyanúgy nem alszom, mint mindig. Ma reggelre is sikerült talán 4 óra alvást összehoznom. Ráadásul 5 nem fogadott hívás várt a telefonomon reggel a férjemtöl. Pánikszerüen rontottam rá reggel 8-kor, igy aztán nála is löttek a pihenésnek. Azt mondja a zsebében Volt a Telefon, es véletlen Volt az 5 hivas éjjel kettökör. Küldhetett volna egy sms-t, hogy ne kapjak reggel sokkot, és akkor esetleg ö is kipihenhette volna magát.
No de mindegy.
Ha valamit nagyon utálok - hat hideg nyirkos idöben kitenni a lábam itthonról. Ma viszont valahogy annyira természetesen kezdtem el készülödni az edzésre, hogy esélye Sem volt megjelennie a "nem megyek sehova" gondolatnak. 10:30kor már a futópadon álltam és éppen megnyomtam a Start gombot. Számomra is meglepöen jó tempóban, 7,7 km/h val inditottam. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne menjek még feljebb. A tv-n a Török kerékpár körverseny segitett kikapcsolni. A pasik csak tekernek rendületlenül, míg én csak teszem a lábaim automatikusan egymás után. Pörög az idö és pörögnek a kilóméterek. Már az elsö 5 percben flow-szerü állapotba kerülök. Hihetetlen.
Remek 5 km-t sikerült összehoznom, és a körülményekhez képest a 38 perces is idövel is maximálisan elégedett vagyok. Vidáman elnyúlok a törölközön, kinyújtóztatom az izmaimat, egy kis hasizom bonuszként, és irány a szauna.
Számomra ez a hab a tortán. Üditö zuhany után elterülni a forró levegöben. A szauna kabin ajtájának bezárásával egyidejüleg kívül hagyom minden gondom bajom. Ellazulok teljesen. Vasárnap délben nincs nagy forgalom legtöbbször egyedül fekszem a kabinban. 10 perc után gyors felfrissülés a zuhany alatt és törölközöbe csavarva elfoglalok egy nyugágyat egy magazinnal a kezemben.
Errefelé a szauna pihenöje nyugalmi zóna. Csend van. Ez nem kocsma, itt nem sztoriznak a haverok, nem csapkodják egymás hátát, és amennyire lehet nem csörömpölnek semmivel.
Csend, béke, nyugalom.
Basszameg - sziszegi valaki a fogai között. Kis híján kitör belölem a röhögés, de sikerül visszafogni magam. Nahát egy honfitárs. De jóóó. Mégis csendben maradok, csak magamban mosolygok. Azt hiszem még nem örültem ennyire egy ilyen profán káromkodásnak :-)
