Ha vasárnap, akkor edzésnap.

Legalábbis sokáig ez volt az alap. Aztán jött a nyár, jöttek a közös családi programok, utazások, es én közelébe sem mentem az edzöteremnek. Hónapokon át. 

Aztán augusztusban chateltem egy régi régi baráttal,aki örömmel újságolta, hogy elérte a vágyott 10 km-es táv teljesítését. Fotót is küldött magáról. Nyilvánvalóan jót tett neki a rendszeres futás, sokat fogyott, és sokkal mosolygósabb a tekintete. 

Én meg jól elszegyelltem magam, hogy én bizony jól elhanyagoltam a futást. Mikor utoljára futottam, akkor is örültem hogy sikerült elérnem az 5 km-em végére, és nem haltam bele. 

Szóval ott es akkor, úgy döntöttem rám fér a vezeklés a büneimért. Miután letudtuk a nyári utazásokat, rákerestem a következö müncheni félmarathon idöpontjára. Oktober közepe. Volt még 6-8 hetem, úgy gondoltam nem lehetetlen felkészülni.

A szép idöben a régi futópályámon róttam a köröket. Alkalomról alkalomra emelve az adagot. Rögtön elsö alkalommal 7,5 emelve a távot. És még jól is esett. Szóval úgy éreztem, semmi nem állíthat meg a cél, a 21 km eléréséig.

Aztán voltak alkalmak amikor nem sikerült elérnem az aznapra kitüzött távott. Egyébként is eléggé abnormális volt az az edzésterv, hogy heti egy futással alkalmanként 4-5 km-el emeljem a távot. 

Oktober elejére 14 km-ig jutottam. Mivel a versenynap elötti két hétre már nem terveztem futást, így nyilvanvalóvá vált, hogy ez bizony több mint necces lesz. Egy darabig eljátszottam a gondolattal, hogy már csak azért is odaállok a rajtvonalhoz, lesz ami lesz alapo, de végül be kellett látnom, hogy ez most nem fog összejönni. 

Már csak azért sem, mert pont arra a hétvégére minden összejött. Be voltam jelentkezve egy tornára, szombati napra, délután az ovis hasznaltcikk bazárban kellett volna önkénteskednem. Aztán vasárnap délelött lett volna a futás. A délutáni ovis önkénteskedést bevállta a párom, nekem "csak" a 3 éves igényeit kellett volna kiszolgálnom. Szóval az a hétvége elég sürünek igérkezett. A nevezési dij összege pedig már olyan magasságokba kúszott fel az utolsó hetekre, amit már semmiképp sem voltam hajlandó kifizetni. Még én fizessek 80 Eurot azért, hogy utána órákon át szenvedjek.... hát ez nem az én bizniszem. Szóval nem indultam a versenyen. 

Es még a futással is leálltam.