mozgás a hétköznapok forgatagába integrálva

Anya fut. Vagy nem. De azt mindenképpen.

Anya fut. Vagy nem. De azt mindenképpen.

Szeptember 30 - 4. kemo

2019. október 04. - Moti.blog

Újabb kemo nap. Azt ígérték ebböl a durva verzióból ez az utolsó. Örülhetnék is neki, mégis pityeregve jöttem be a kis kofferemmel a kórházba. Persze késve, de ennek is megvan a pozitív oka. Ma úgy alakult, hogy kórház elött még együtt vittük a kislányunkat oviba.

Szóval bejöttem, beültem egy percre a kápolnába ahogy szoktam. Legutóbb érkezéskor elfelejtettem, csak késöbb mentem le pótolni. Elég terhes élmény lett belöle. Egy megemlékezés illetve inkább búcsúztató virágaival és emlékeivel volt tele a kápolna. A kis asztalkán egy könyv amiben kollégák, barátok búcsúztak. Mindössze 54 évet élt a hölgy.

Mire a vérvétel is megvolt, már én is összeszedtem magam. Régi ismerösként név szerint köszöntöttek a növérek és a dokinö. Mentem a konyhába, kipakoltam a kis moyóm. Hoztam egy palack vizet magamnak, átnéztem és megválaszoltam az üzeneteimet. Azután megkaptam a szobaszámom és elfoglalhattam az ágyam. A kisböröndöm mamgam uán húzva határozottan nyitottam be. illetve csak nyitottam volna, de a kinti erös szél és a huzat miatt nem bírtam benyomni az ajtót. Annyira abszurd és blöd volt a szitu hogy spontán röhögögörcsöt kaptam. Tiszta röhej.

Aztán minden erömet összeszedve csak sikerült bejutnom a szobába. 3 ágyas. Sebaj, ezt az egy éjszakát majdcsak kibirom valahogy. Egy különösen csendes görög és egy harsány horvát nöcivel osztoztunk a szobán.

Betegfelvétel - meglepö módon tök üres. Elekerekedett a szemem, na ilyet még nem pipáltam. Aztán beugrott, ja, hogy Oktoberfest hét van. Tutira a halottak is feltámadtak és tömgével mennek a festre. A betegek meg aztán végképp ki szeretnék használni a lehetöségeket és inkább élményeket gyüjtenek mint hogy itt rohadjanak.

Legutóbb a betegfelvételi lapok hátlapjára irtam a jegyzeteimet. Most viszont nem müködött a nyomtató, igy nem kaptam semmit. A hölgy gyorsan levette hogy valami nem oké nálam, igencsak elborult a fejem. Vígasztalni próbált, hogy de hát majd késöbb megkapom ha annyira akarom, meg hát különben is minden alaklommal ugyanaz van rajta. Aztán elmondtam neki, hogy a szöveg nem érdekel, de a hátoldalra szoktam jegyzetelni a gondolataimat, és hát igy most nincs mire... De máris kaptam a kezembe néhány oldalt, aztán még néhányat. Jegyzeteljen - füzte hozza - csak ne sokat gondolkodjon.

A szobából ma is az épitkezésre látok. Mióta elöször jártam itt, már 2 emeletet húztak fel. Remélem nem kell végignéznem amig teljesen felépül.

Most ragyogó napsütés van, de reggel még viharos esös idö volt. Szokás szerint reggel még elszaladtam friss pékáurért a családnak. Kemo napon ennyi kijár. Illetve ezuttal biciklivel de a boltból kifelé jövet ugy elgondolkodtam hogy megfeledkeztem a bicajról. ugy kellett fél útrol még extra visszamennem érte. Idö, energia ment kárba és még az esö is elkapott, hát rohadtul nem voltam boldog. Aztán ebböl az egészböl pozitivum lett. Kivételesen ugyanis együtt indultunk az oviba, flottul, ügyesen, idöben. Igy volt alkalmam még megölelni, megpuszilni a kicsi lányom, és azt hazduni hogy anya dolgozni megy, de majd jön. Valójában apa a kórházhoz fuvarozott.

A horvát csaj vidám, szabadszájú, amolyan ami a szivemen a számon tipus. Az orvosi konzultácion simán szóvá tette mennyire szar már neki, hogy 3 ágyas szobába tették (2 ágyas verzio lett volna még) és hogy ez neki olyan mintha börtönben lenne, és ki tudja kiket kell itt majd elviselnie.

A görög nö alig beszél németül, ebböl se értett semmit. Én meg csendben hallgattam.

Késöbb váltottunk pár szót. Ki mitöl szenved, mikor kapta a diagnózist, mi a terápia, meddig marad.. ilyesmi. Neki petefészek rákja van. Már másodjára. 2 éven belül.

Picsába - bukik belölem - ha te ilyen kimondós tipus vagy, semmi elfolytás, akkor mégis hogy a francba lettél rákos???

Szerinte genetikai okai vannak. ÉS? Megcsináltattad a géntesztet?

Igen. De nem találtam semmit.

Akkor most mi a franc van? A dokinö közben terel. Arról beszél nagyon sok faktor van, és senki sem tud semmi biztosat. Közben a pólómra figyel. Az áprilisi verseny futós pólója van rajtam. Gyorsan javitok, áaa, nem félmaratont, csak 10 km-t futottam.

A horvát csaj, egyébként Natasha kiakad ezen. Bazdmeg, te 10 kmeket futsz és rákos vagy? Mi a franc van itt?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafutvagynem.blog.hu/api/trackback/id/tr7915188348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása