Most szivem szerint kimennék az udvarra és egy fél órán át artikulálatlanul csak ordítanék bele a világba torkomszakadtából. Persze nem lehet. De a kurva kibaszott digitális mérleget ami beadta a kulcsot tuti szétbaszom a konyhapult szélén.

Legalább ennyi.

Itt ülök egy tüneményes 4 évessel, aki fél tölem, én szégyellem magam, és bögök mint az állat.

Padló. Vagy inkább azalatt vagy 4 méterrel.

Kibaszott szar ez az egész. Fáj a hasam. Nem kicsit. Meg hasmenésem is van. Nem kicsit.

Nem tudok enni egy jót. Nem tudok aluni egy jót. Nem tudok orditani egy jót. Egy rohadt kripli lettem. Mint azokban a díjazott hülye amerikai filmekben. Mint egy rühes kutya. Szeretnék behúzodni egy sarokba és csak vinnyogni.

Nem lehet. Semmit sem lehet. FEladatom van. Kötelességem. Gyereket nevelni, etetni, gondozni, óvni, szeretni. CSupa csupa szép feladat.

A kurva kibaszott rák, meg a kurva kibaszott terápia kicseszett velem de rendesen.

A lakás közben úgy néz ki mint ahol bomba robbant. En meg leszarom. Nem bírok most még ezzel is foglalkozni. A puszta létezés is kihivas jelen pillanatban. Es közben persze tudom hogy nincs okom itt picsogni. Hol vagyok én azokhoz a gyerekekhez akik évek óta küzdenek. Bele se merek gondolni hány és hány ezer gyerek küzd ebben a pillanatban is  és miken mennek keresztül szegény kicsikék. A szívem szakad meg.

De ettöl még igenis szar nekem is. Rohadt szar.

Tegnap összeszedtem magam. Elinditottam a mosást, elpakoltam, még föztem is. Mindezt kb igy kell elképzelni:

- odatettem a lábast, és aztán hagytam, hogy szerte szét fusson minden a tüzhelyen.

- elinditottam a mosogépet es mikor lejárt hagytam rohadni a ruhát a gépben még egy órán át.

- mikor végre kirángattam a ruhát a gépböl, akkor utána hagytam egy kupacban gyürödni este 6ig.

Hát ennyi. Ennyi fért bele a napba.

Ma magyar piac volt. Napok óta készültem rá, hogy ma betegre eszem magam sült kolbásszal meg hurkával. Aztán csak a nagy csalódás lett belöle. Se hurka, se lángos, se kürtöskalács. A kolbász hideg és rossz izü, a mustár valami borzalom. Rádásul 3 órával késöbb olyan iszonyatos hasfájásom és hasmenésem lett attól a kevéske sült kolbásztól hogy kb a falat kapartam. Fasza :-(

Most meg begyürtem egy fél csomag vaniliás karikát. Bassza meg a kurva kemo. Basszák meg a kibaszott rák sejtek.

LEhet be kellene rúgni. Szétcsapatni mindent. Szétzúzni mint az állat. Az se lehet ártalmasabb az egész szervezetre mint a kemo.

Ehhez képest persze alkoholmentes citromos sört szürcsölök. Kortyonként, mert csak úgy megy.

Egy sorstárs ismerösömnnek irtam egy nem szép üzenetet. Ráborítottam ami épp a lelkemben tombol. Nem szép dolog én is tudom. De magamban tartani sem bírtam már. Most egy kicsit jobb.