DEcember 27 é én már megint it ülök a kórházban az infuziósállvány társaságában. Nem igazán vagyok a topon. Már hetek óra erösen mélyrepülésben vagyok ami a hangulatot illeti. Túl sok halálhír ért el az utóbbi idöben. Férfiak nök, akik nagyon hirtelen szálltak ki az életböl. Sz. egyik kolléganöjét 2 hónap alatt vitte el ez a rohadék. Mindössze 2 hónapja volt a diagnózistól a végsö búcsúig. Fiatal volt. Nem tudom mennyi idös volt, de a halálhoz mindenképpen túlságosan fiatal. Tudom, tudom rém unalmas, de akkor is folyton ott lebeg a fejem felett a kérdés: nekem vajon mi van megirva?

Szürkeség vesz körül. Esik az esö. Karácsonyi hangulatnak nyoma sincs.

Mennyire más volt még tegnap. Tegnap barátoknál töltöttük a napot. Csodás emberekkel, csodás környezetben, fantasztikus ünnepi menüvel. Jó hangulatban. Nem röhögtünk, de jokat beszélgettünk. Jól éreztem magam.

Csak ez a derékfájás ne lenne. Már egy hete be van állva a derekam. Közben még mindig köhögök. Ez egy elég gyilkos kombináció. Egyetlen köhintés is iszonyatos fájdalommal jár, de én sokszor orákon át fuldokolva köhögök. Jobb esetben kétségbeesetten markolom a maradék erömmel a mosdókagylót és próbálok nem összeeseni és nem összepisilni magam a fájdalomtol. Igen komoly tréning ez a zároizmoknak. Egyelöre megúsztam, de mindig nagyon necces a dolog.

Arról nem is beszélve hogy ezek miatt az is mindig necces hogy megkapom-e a kemot vagy sem.

Pedig a programnak haladnia kell a terv szerint. Muszaj tartani az ütemtervet mert különben gáz lesz.

Tegnap elött éjjel megint rá kellett jönnöm, hogy a megfelelési kényszer leépitésével se állok valami fényesen. Az éjszaka közepén még hope feliratokat gyártottam lázasan, hogy ide is meg oda is jusson még 1-2-3-..5- darab... miközben böven lenne magamnak is miket kihimezni, amikkel bezzeg nem haladok. Pedig sürgösen bele kellene huzni ebbe a dologba, mert már megint kezdenek zsibbadni a kezeim. Egyszercsak azt veszem észre hogy már megint nem tudok a hülye reuma miatt himezni és mindenkinek hiemztem csak magamnak nem.

Annyira gáz ez az egész.

Ráadasul más vonatkozásban is lebuktam. Meghivtak a barátaink karácsonyi ebédre. Es felvetették, hogy már elözö este utazzunk el hozájuk, és aludjunk ott. Es én persze nem mondtam nem-et a javaslatra. Pedig a leguobbi ott-alvásunk is elég rosszul sült el, pedig akor még jól voltam. Akkor még hire hamva sem volt a terápiának. Most meg itt vagyok legyengülve, full alvászavarosan, derékfájással, köhögéssel kiegészitve....

Aztán az indulás napján nem éreztem jól magam. Muszáj volt már délelött lepihennem. Fél egyig csak feküdtam, aludtam, pihentem. Közben a párom megírta a barátainknak hogy nem vagyok jól és nem indulunk, csak másnap reggel. Akkor is csak abban az esetben ha elég jól leszek. Es én azon kaptam magam, hogy hihetetlen megkönnyebbülés önt el mikor ezt közli velem. Nem kell ott aludni, de jó. Es ebben nincs semmi rosszindulat, semmi elégedetlenség a vendéglátoinkkal szemben. EGyszerüen most túl sok fennforgással járna ha ott aludnánk.

Szóval megbuktam. Ez igy nem lesz jó. Ezen sürgösen változtatni kell.