TEgnap volt az ujabb kemo napom.

DEcember elején mikor mikulás sapkában ültem végig a kemoterápiát az ambulancian és csokit osztottam a növérke megjegyezte hogy jöhetnék húsvétkor is nyuszifülekkel. Na persze , gondoltam én naivan, húsvétkor én már tuti nem fogok ide járni. De nagyot tévedtem. Eljött a húsvét és még mindig, illetve már megint kemoterápiára járok.

Mindenesetre elrejtettem egy nyuszifüles hajráfot a táskámba a reggeli induláskor. Valamikor dél körül tudtam rászánni magam hogy feltegyem. Ivanka növérke ezúttal is nagyon örült nekem.

Délután 2re végéztem a kemoval. Onnan átmentem a másik klinikára a surárkezelésre. Itt már soron kivül kellett volna hogy fogadjanak, amiböl sajnos semmi nem lett. Másfél óra váraozás után egyre idegesebb lettem, végül sirogörcsöt kaptam.

Kijött az aszisztens érdeklödni, hogy én mégis ki vagyok és hogy hogy ilyen régóta várakozok már itt. Aztán behivtak. Elnézést kértek de nem tudták. A dokinö külön bejtt hozzám pár szót váltani, megnyugtatni.

Reggel 8tol kicsit sok volt már a várakozásból.

Végül 16:45re éhesen, fáradtan, kimerülten, kisirt szemekkel de hazaértem. Hosszu nap volt. Örültem hogy a gyerek már este 8kor közölte hogy mehetünk aludni. Fél 9kor már ágyban voltunk, és el is aludtunk mindketten,

Ma 10:30-ra volt idöpontom, és szinte azonnal be is hivtak mikor odaertem. Remek,