Feltett szándékom, hogy most már tényleg nekiülök és kiirom magamból az elmúlt 12 hónap eseményeit, gondolatait, érzéseit. Most is itt ülök a kórházban, várom hogy megérkezzen a személyre szabott koktélom, és itt a laptop is folytathassam az írást. En meg menekülök. Bárhová, csak ne kelljen ezzel az egésszel szembe nézni. Pörgetem a facebook-ot, ma már ezredjére, századszor is megnyitom az email fiókom, hátha jött valami fontos, hasznos, baráti, olvasgatom és lapozgatom a nöklapját. 2019 januári szám. Csak 1,5 évvel vagyok elmaradva.

Nézegetem a gyönyörü szobarózsákat az ablakban. Az egyik cserépben sárga a másikban vörös. Emlékszem milyen csodálattal gyönyörködtem bennük elsö alkalommal. LE is fotóztam és mindenkinek elmeséltem, hogy itt az onko ambulancián bizony csodaszép rózsák nönek még télvíz idején is. Csak nemrégiben vettem észre, hogy ezek bizony müanyag virágok. Különös játéka az elmének, hogy miben mit lát meg. Hónapokon át meg voltam gyözödve róla, hogy igaziak. Illúzió volt.

Idöpontot kellene kérnem a követekezö kontroll vizsgálatokra. Persze nehezemre esik. Végtére is ki szeret folyton kórházba járni? És persze mindig nagyon izgulok az eredmények miatt.

Megpróbáltam egy pet ct-re is bejelentkezni, mindeddig eredménytelenül. Itt Münchenben csak horribilis áron tudnám megcsináltatni. Találtam egy nagyon kedves privát praxist Debrecenben, de ott meg a hülye járvány miatt csak 2 hét karantén után vállalják a viozsgálatot. Igy egyelöre ez ugrik úgy néz ki.

A pet ct-t azért akarom megcsináltatni, hogy legyen egy teljes test vizsgálatom, eredményem. Azt gondolom az hozna némi megnyugvást. Közben pedig iszonyatosan rettegek attól mi van, ha kimutat valami szörnyüséget. Most egyfajta boldog tudatlanságban élek, de ha kapok egy rossz diagnózist akkor mi lesz?

(Közben megvolt a szokásos orrban kutakodás - corona teszt- nehogy már kimaradjak a jóból)