Radnóti Miklós Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

...

Amit mindenképpen el kellene mondanom saját magamnak az egy rendkívül egyszerü dolog:

szeresd önmagad.

Szeresd magad úgy ahogy még soha senkit és ahogy még soha nem szeretett téged senki.

Azt hinné az ember, hogy a szeretet az alapvetés. Azt nem kell tanulni, pláne nem tanítani. Pedig nem igy van.

Nagyon is fontos lenne megtanulni szeretni, vagy még inkább jol szeretni. És a legjobb ha ezt önmagunkkal kezdjük.

Nem adhatok mást, csak mi lényegem - írja Madach Az ember tragédiájában. Ugyan hogyan tudna szeretetet adni az aki még önmagát sem szereti?

Ez nekem nagyon fontos tanítás.

Nagyon szeretem Victor Hugo Nyomorultak c. regényét. A könyvet is, de a film Jean Gabin föszereplésével egy igazi remekmü. Mindig elöttem van ahogy ül az ut szélén miután ellopta az ezüstnemüt a tiszteletes úr házából ahol szabadult fegyencként szállást és ételt kapott. Amikor a csendörök elöállították és szembesítették, a tiszteletes még a gyertyatartókat is neki adta. És ott ül ez az ember és nem érti. Miért? Hogyan?

Ez a történet eleje. A történet végén pedig szemtöl szemben áll Javert felügyelövel, aki nem érti öt. Évtizedeken keresztül üldözte ezt az embert fáradhatatlanul, aztán mikor lehetösége lenne bosszút állni rajta, akkor nemes egyszerüséggel elengedi. És nem érti, hogy miért? Hogyan? Minden amit hitt, gondolt kártyavárként omlik össze. Ö maga is.

Azt gondolom nekem még van esélyem megtanulni szeretni. Öszintén. Feltételek nélkül.

A pszichológusommal folytatott hosszas beszélgetések közben többször elhangzott, hogy úgy viselkedek, olyan tüneteket produkálok mint akinek kimaradt a korai kötödés, mint aki nem élte meg milyen a feltétel nélküli szeretet, mint akinél csorbult az ösbizalom. Pedig a szüleim szerettek és szeretnek. Csak valahogy nem úgy ahogy én azt szerettem, vagy még inkább elvártam volna. Igen, elvártam. MErt azt valahol mélyen éreztem, hogy az nekem is jár. És akkor az egyik beszélgetésben elhangzott egy nagyon fontos mondat a pszichológustól:

Anyám talán azért nem tud úgy szeretetet adni, mert ö maga sem kapott, nem tanulta meg, nem volt mintája hozzá. Az ember nem adhat mást mint ami lényege - abból tudok adni ami rendelkezésemre áll. Ami nincs, azt nem tudom tovább adni.

A Nyomorultak filmfeldolgozása 1958-ban készült. A könyv maga pedig 100 évvel korábban íródott.

Van egy 1998-as film Kurt Russel-el a föszerepben, A katona. Egy olyan ember története, aki kisgyermek korától nem kapott soha szeretetet. Gyakorlatilag azt tanulta meg, hogy csak magára számíthat. Aztán felnött emberként egyszercsak véletlenül belecsöppen egy rendkívül összetartó közösségbe. Befogadják.

Ma 2020-ban, csaknem 200 évvel Victor Hugo könyve után sajnos még mindig milliók nönek úgy fel, hogy nem ismerik meg a szeretetet. Sokszor soha nem tanulják is meg, így továbbadni sem tudják. Ez nagyon szomorú. Söt elkeserítö.

No már megint jól elfilozofálgattam itt. Inkább befejezem.