Kipróbált már az élet
megéltél mit más soha még
Nálunk nyár , nálad tél lett
De nem ölt még meg mindig a jég
Nem csupán csak egy véletlen,
Hogy más kidőlt de te életben,
És írod át, amit írt az életed Rád

Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél

Azt hiszem igy kellene. Egyszerüen örülni minden napnak.

Minden. Egyes. Napnak. Öszintén. Feltételek nélkül. "Ha" nélkül.

Péntek van, kedden voltam a kórházban kemon. Rákérdeztem az onkológusnál hogyan tovább. Terv szerint kb egy hónap múlva kapom az utolsó kemoterápiás kezelést. Utána alapos kontrollvizsgálat, MR, CT, és ha minden ok, akkor azzal a terápia lezárva. Marad a hormonterápia még 4,5 évig, negyedévente kontroll, de ezen kívül visszatérhet minden a normális kerékvágásba.

Azt hiszem már sosem leszek az aki voltam.

Azt hiszem, az elmúlt kb 1,5 évet sosem fogom elfelejteni, és nem is kell. Azért is írom ide a gondolataimat, hogy sose felejtsem el. Nem fogok se dátumot, se szimbólumot se semmit magamra tetováltatni, hogy emlékeztessen. Nincs rá szükségem. Ha mégis letérnék az útrol, akkor majd elöveszem ezeket a naplóbejegyzéseket és beleolvasok.

Azt gondolom egy ilyen helyzetnek van tanítása. Szeretném hinni, hogy sokat tanultam magamról. Az élet majd igazolja, hogy így van-e. Milyen fura az élet. Az ember akkor tanul meg igazán élni, mikor veszélybe kerül az élete. Addig csak úgy van. Mintha mindig lenne holnap. Aztán jön egy ilyen diagnózis, és az ember agyán átfut a gondolat: mi van ha nincs több holnap?

Szerencsés, vagy talán inkább bölcs az akinek nem kell tragédia ahhoz hogy tudjon élni. De tul sokan vannak, akik csak a mókuskereket hajtják, csak panaszkodnak, és nincsenek tudatában annak milyen csodálatos dolgok veszik körül.

Nagyot robbant Magenheim Rita facebook posztja, amiben egy mosolygós foto alá azt írta magáról: a képen boldog vagyok, mert tudom hogy mellrákom van. Kapott ezért hideget is meleget is. Pedig ennek a posztnak nagyon fontos üezenete volt.

Azt üzente, hogy idöben kiderült, és minden esélye megvan rá, hogy teljesen felgyógyuljon és hosszú boldog életet éljen.

Azt üzente, hogy a diagnózis kapcsán elkészittette a saját genetikai vizsgálatát, annak eredménye után pedig a gyerekeiét is. Mindhárman hordozzák a hibás gént, de ennek ismeretében körültekintöbben járnak el, jobban odafigyelnek arra mit eszenek, hogyan élnek. És ezzel valószínüleg már egy jelentös lépéssel elörébb vannak ahhoz hogy a gyerekeknek ne kelljen ezt a betegséget közlebbröl megismerniük.

Azt üzente, hogy a diagnózis nem jelent halálos ítéletet.

Azt üzente, hogy az orvostudománynak hála egyre több és egyre jobb gyógyszerek, terápiák állnak rendelkezésre.

Azt üzente, hogy még egy rák diagnózissal is lehet az élet szép és vidám.

Azt üzente, hogy felelösséggel tartozunk önmagunkért, a hozzátartozóinkért.

Azt üzente, hogy fontosak a szürövizsgálatok.

Ha csak egy ember is annak köszönheti az életét, hogy a poszt kapcsán elment egy szürövizsgálatra ahol idöben kiderült a betegsége, máris sokat tett.

Köszi Rita