Vasárnap van. Futó nap. Azt gondoltam milyen ideális ilyen szép napsütéses idöben futni menni. Még aludtam is, elméletileg kipihenten indultam neki. Mégis feladtam 3,5 km-nél. Túl meleg van a futáshoz. Végig tudtam volna csinálni, de akkor ma már nem csinálok semmi mást, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Ma még nagyon sok feladat vár rám.

De legalább végigtoltam becsülettel a nyújtást, és a tornát.

Ma valahogy alulmotivált voltam, pedig már nagyon rám fért az edzés, régen voltam már utoljára futni. Valahogy a zenék se igazán úgy jöttek, ahogy szerettem volna. KB 15 éve ugyanazzal a lejátszási listával futok. Van itt mindn kérem szépen mint a Wurschtli-ban -  Richard Claydermann-tól, Tankcsapdán át egészen az Aljas kúszóbab nevezetü punk bandáig minden. Véletlen sorrendre van állitva. Vannak napok, mikor folyamatosan pörgös zenék jönnek egymás után. Amikor annyira visza a zene, hogy szinte kényszerítenem kell magam, hogy leálljak. A mai nap nem ilyen. Ezzel sincs gond, egyetlen gombnyomással továbbugrok a következö zenére. A ritmus, a fíling mégis veszít egy cseppet a lendületböl. Viszont kivétel nélkül mindig bejön valami amibe bele tudok lelkileg kapaszkodni. Ami felemel. Ami továbbvisz.

Ma a hajdani megasztár Csillagdala simogatta meg a lelkem.

Volt úgy, hogy azt gondoltam, nincs miért és nincs esély,
kihunyt a szenvedély és elaludt a nagy tűz
Nem, hittem volna, van olyan, hogy újra és még tovább,
ami egyre feljebb űz
Felpattant egy kósza szikra, s meggyújtott hirtelen,
éreztem menthetetlen lángra kap a lelkem
Felizzott minden s ragyogtam újból, mint azelőtt,
olyan tisztán és fényesen....

.....

Így hát bárhol jársz,
nézz az égre fel,
ezer csillagot rejt a mély,
gyerünk válassz hát,
ha felragyog a csillámporos éj

Legyen így. Azt kívánom ragyogjon egy csillag minden úton lévöért. Kövessük a csillagunkat. Ne veszítsük soha szem elöl a célt.