Úgy volt, hogy egy hónap múlva véget ér a terápia. Mármint ami a kemoterápiát illeti.

Volt.

Sajnos ma tudtam meg, hogy még 3 hónap van. Szóval karácsonyig marad a kemo. Aztán meglátjuk mit hoz az új év.

Az már biztos, hogy hátradölni nem lehet.

Pár napja találtam egy csomót. Ma megnézték. Ciszta.

Ez volt a jó hír.

A rossz hir, hogy a cisztán belül leledzik egy másik folt, amiröl nem tudni, hogy mi. Megfigyelést igényel.

A hülye covid járvány miatt úgy néz ki idén már nem jutok el Magyarországra. Itt pedig nincs esélyem PET Ct-re.

Marad a remény, hogy enélkül is minden rendben lesz. Persze nyugodt nem vagyok.

Próbálom úgy élni az életem, hogy a lehetö legtöbb örömöm legyen benne. Idén nyáron felvettem azokat a ruháimat, amiket túl elegánsnak , vagy nem oda illönek tartottam a melóhoz. Vártam valamiféle megfelelö alkalomra. Aztán az jutott eszembe, hogy lehet az az alkalom sose fog eljönni.

Lehet hogy sose lesz olyan rendezvény, amihez illönek gondolnám.

Lehet hogy kihízom. Kifogyom. Egyszerüen tönkremegy, elsorvad az anyag anélkül hogy hordanám.

És lehet, hogy egyszerüen nem élek már annyit, hogy megfelelö alkalom adódjon.

Nem szeretnék túl sok lomot hátrahagyni. Próbálom csökkenteni a mindenféle holmik számát, tömegét. DE sajnos nem megy valami jól. Pedig igyekszem. De tényleg. Minden téren. Például lemondtam egy csomó különbözö hirlevelet meg regisztrációt, meg egyebeket.

De még igy is sok. Elképesztö mi mindent képes felhalmozni az ember. Akaratán kívül is.

Feladat van, idö, energia nem annyira.