Ma lett volna a következö kezelésem, de mivel múlt héten megfáztam és még nem sikerült teljesen kigyógyulni belöle, így elhalasztották. Korábban ilyesmi nem jelentett akadályt, ennél sokkal rosszabb állapotban is megkaptam már a terápiát, de most a corona járvány miatt sokkal óvatosabbak az orvosok. Köhögéssel, höemelkedéssel a kórház közelébe sem mehetek. Még úgy sem, hogy tegnap megérkezett a negatív corona teszt eredmény.

Elöször csalódott voltam. Aztán dühös. Aztán elfogadtam, ez van. A programban volt "egy hét tartalék". Ami azt jelenti, hogy terv szerint december 22 én lett volna legeslegutolsó kezelésem. Mármint ha nem hosszabbítják meg újfent. Most ez december 28-re tolódik, ami még mindig azt jelenti számomra, hogy idén befejezem, és 2021-el új fejezet kezdödik. De ezt csak csendben merem megjegyezni, nehogy elkiabáljam.

Sokan piszkosul vártuk 2019 végét is, mert az hittük, hog onnan már csak jobb jöhet, aztán 2020-ban kártyavárként omlott össze szinte minden. Egyik katasztrófa követte a másikat. Mind a kisember szintjén, mind a világ egészét illetöen.

Nem öröm amikor elhalasztják a terápiát. Szeretek elöre tervezni, és rosszul viselem ha borulnak a terveim. Ezen az sem változtatott mikor a kezelö orvos közölte velem, hogy a rák-kezelés nem az én terveimhez igazodik.

A tervezhetöség fontos. Biztonságérzetet ad. Fel sem fogtam ennek a jelentöségét amíg meg nem tapasztaltam a saját börömön. A diganózis után totál szétestem. Eegyik vizsgálat követte a másikat, de nem volt terv, nem láttam a célt, fogalmam sem volt mi vár rám, mire készüljek fel. A tapasztaltabbak azt mondták, "no panic" - ez igy normális, és majd könnyebb lesz ha meglesz a terápiás terv. Akkor már majd lesz egy rendszer, lesz mire készplni, mire figyelni, és mindig lehet a következö apró lépésre koncentrálni.

Hittem is meg nem is. De igazuk lett.