Most pedig jöjjön a humoros része, mert humor nélkül ezt egyszerüen nem lehet kibírni. A férjem ebben nagyon jó. Különösen ha fekete humorról van szó. Nekem egy kicsit nehezebb, föleg, hogy a még mindig tartó mellkasi fájdalomtól nevetni sem tudok.

Tegnap így jelentkeztem be a kórházból:

„Üdvözletem küldöm a sürgösségiröl. Egy tengerre (Isar-ra) nézö 2 ágyas lakosztályban lakom. A vizen hattyúk úszkálnak, ragyog a nap. Az ebédre kapott zöldséges lasagne pont olyan izü volt mint ahogy kinézett. Inkább nem részletezem. A maszkot már ronggyá bögtem, de juszt se veszem le, fö az óvatosság. ….“ Aztán írtam még néhány instrukciót Safi cicánkhoz, amiben kifejtettem, hogy alapvetöen nagyon rendes csávó. Azt pedig nagyon jól tudom, hogy a kislányunk jó kezekben van apával.

Késöbb írtam neki, hogy bizony abba a korba értünk, amikor már érdemes lesz mindkettönknek összekészíteni egy alap tisztasági csomagot, soha nem lehet tudni alapon. Vén trottyok lettünk, na.

Szoktunk viccelödni azon, mi legyen velünk ha feldobjuk a talpunkat. Ö ragaszkodik ahhoz a verzióhoz, hogy nem kell temetésre költeni, ellesz ö egy aldis szatyorban, vagy egy cserép edényben a polcon.

(Az aldis szatyor egyébként onnan jön, hogy apósom sógornöje meghalt pár éve. A hamvasztás után a testvére megkérte, hogy kísérje el öt a temetöbe és segítsen végsö nyugalomra helyezni az asszony maradványait. A testvére felült a vonatra, és egy bevásárló szatyorban, állítólag lidl-s szatyorban vitte magával az urnát a hamvakkal. A temetöben aztán a szülöi sirhelynél ástak egy lyukat és beletették. Ezen a ponton azért én megjegyeztem neki, hogy ez azét nem így müködik, a temetöknek van nyilvántartása, nem lehet csak úgy stikában elföldelni valakit, de apósomat ez hidegen hagyta, szerinte igenis lehet, senkinek semmi köze hozzá. Ráhagytam. A férjem szerint pedig, ha már szatyor akkor illett volna talán SPAR-os szatyorba tenni. Végülis ami jár az jár.

A férjem szokta mondani, hogy neki jó lesz az aldis szatyor is, nem kell nagy felhajtás )

Szóval mondom ma reggel neki megint, hogy amint lehet össze kell késziteni azt a bizonyos tisztasági csomagot, mert hát nagyon tud hiányozni az emberi méltóságához egy kis fogkrém és társai. Mire ö:

Na ja, meg már készítsem is ki a ruhát amiben majd eltemettek?

A fenét – válaszoltam – ruha nem kell, hisz úgyis a polcon akarsz csücsülni elhamvasztva az urnában.

Ja,tényleg. De azért arra vigyázzatok, hogy Safi (a macskánk) le ne verjen, aztán meg ne tisztelje a hamvaimat. (Ez a poén az Apádra ütök c filmben volt azt hiszem) Lehet mégis jobb lenne szépen felöltözve feküdni a polcon, akkor nincs ilyen veszély.

Megörültél? Nézz már magadra! Ennyi helyünk nincs is! Egy urnát még beszorítok valahová, de hogy teljes valódban itt üdüljél halálod után na azt már nem.

És ha beállítasz a szekrénybe, vagy a sarokba? Ígérem csak ritkán fogok kiesni.

Aztán megegyeztünk, hogy mégis jobb lenne ha elhamvasztanánk.

Hát így megy ez nálunk.