Ma már elmentem sétálni.

Január 6 van. Két hete jöttem ki a kórházból. Már nagyon hianyzott. Kb 2,5 km plusz a szokásos kis gimnasztika, a szokott útvonalamon. Sajnos az endmondo app december 31-el megszüntette a tevékenységét. Eddig ezzel mértem a távot és az idöt. Mivel ezzel induláskor szembesültem így mára nem volt alternatívám. Következö alkalomra majd keresek valamit. Nem mintha lenne jelentösége, hogy milyen táv és mennyi idö, na de mégis. A statisztikához. Vagy mi.

Nem mondom hogy ez a séta ugyanazt az élményt nyújtotta mint amikor futni jártam, de nagyon jól esett.

Még soha életemben nem futottam télen. Illetve de persze nyilván elöfordult egyszer kétszer. De nem jellemzö. Nagyon nem. Én a szeptemberi versenyekkel szoktam letenni a lantot, illetve a futócipöt a szekrény mélyére, és csak tavasszal veszem elö. Ez alól csak akkor volt kivétel mikor tag voltam a fitnesstudióban és edzöteremben, futópadon futottam télen is.

Alternatívának tök jó lenne a koripálya. Korcsolyázni is nagyon szeretek, valamikor nagyon jól is ment. Ma már óvatosabb vagyok. De sajnos a járvány miatt a korcsolyapálya is zárva van.

Lényeg a lényeg, kerek 2 hónap kihagyás után ma újra nekivágtam. És milyen jól tettem.

Pont ma reggelre esett az elsö igazi hó. Egész nap esett, szállingózott, most is ahogy sétáltam. Jó tempósan, de ügyelve arra, hogy ne melegedjek ki nagyon, ne izzadjak meg túlzottan. Csudajó volt a friss ropogós hóban taposni. Az elmaradhatatlan zenéimmel. Már vagy 15 éve változatlan playlist-tel. Még nem tudtam megunni.