A tüdögyulladás segített szépen lefogyni. 6 kiló ugrott le, minden eröfeszités nélkül. A hasam szerintem még soha életemben nem volt ilyen lapos mint most. De ez már múlt idö. A karácsonyi menü megspékelve a sok szaloncukorral segített hogy az elvesztett izmok helyére zsírpárnák épüljenek. Sebaj. Nem bánkódom. Örülök, hogy a melleim is egy kicsit magukhoz tértek. Tegnap pedig szánkózás és tempós séta is volt már. A szánkózás ma is megvolt. A szaloncukor evést pedig abbahagytam.

61 kilót nyomok a mérlegen állva. Karácsonykor 2 kilót sikerült felszedni, plusz még egyet azóta. Jó lenne ezt az állapotot konzerválni, de nincsenek nagy illúzioim.

Beléptem a Második esély futócsoportba a facebookon. Es milyen jól tettem. Indul is két virtuális futóverseny. Ami ugye annyit tesz, hogy egy bizonyos idöszakon belül kell szabadon választott idöpontban szabadon választott helyen teljesiteni a kiválasztott távot. Ez nekem nagyon tetszik. Több szempontból sem vagyok abban a helyzetben hogy versenyekre utazzak.

Az egyetlen problémám, hogy még soha életemben nem futottam télen a szabadban, és ez a lehetöség most sem nagyon vonz. Egy futópadon szívesebben teljesitenem, söt be is vállalnám a szokásos 5 kilóméteremet. A szabadban így 2 héttel a tüdögyulladás után, felkészületlenül max 3 km vagyok hajlandó vállalni, de azt is csak nagyon óvatosan.

Izgulok. Tök fura. Mintha rendes versenyre készülnék. És ugye a téli kihivás miatt is, ami nekem most újdonság lesz.

Ma lett volna ideális, de ma szánkózni mentünk. A dombra fel le mászkálás után egy kocogást már nem mertem mára bevállalni. De mindent meg fogok tenni azért, hogy valahová beiktassam és teljesítsem a vállalásom. Már csak azért is mert a nevezési díjak alapítványok támogatására mennek.