Juhé, sikerült, ma megvolt a 7 km.

Reumás fájdalmak ide vagy oda, eröt vettem magamon, és elindultam. A terv 7 km volt egy óra alatt. De max 63 percen belül.

66 lett. Maradhat?
Még szép, hogy maradhat :-)

Arról volt szó, hogy ma már nem lesz fagypont alatt a hömérséklet, szerintem viszont még javában minusz volt mikor én 11kor elindultam. Minden lélegzetvételkor elég csípösnek éreztem az idöt. CSerébe viszont csodás napsütés, szikrázó hó és jég vett körül. Kifejezetten jól esett. Testnek és léleknek egyaránt.

Minden szerénytelenség nélkül mondom, hogy kifejezetten büszke vagyok a vasárnapi edzéseimre. Én alapból esténként szerettem edzeni, a családi életünk viszont úgy alakult, hogy vasárnap dél lett az én-idöm ideje. Megszoktam. Ma már nagyon büszke is vagyok rá. Miközben sokan még pizsamában lustálkodva szürcsölik a reggeli kávéjukat, én öltözök, húzom a cipöm, és indulok.

Utána gimnasztika, nyújtás, levezetés. Séta haza.

Gyorsan készitettem magamnak lazacot zöldségkörettel, közben elkészült a rakott zöldbab.

Utána egy gyors zuhany és bezuhantam az ágyba egy fél óra szundira. Késön feküdtem le, szükségem volt rá, és abban a kivételes szerencsében van ma részem, hogy meg is engedhetem magamnak, és meg is tehetem.
Hála és köszönet.

Ébredés után kicsit lustálkodtam még az ágyban. Most pedig elkészitettem a kávém, fincsi házi mézessüti van hozzá... hmm nyami nyami.

Azt mondjuk meg kell állapítanom, hogy a bakancs nem a legideálisabb ilyen távú gyalogláshoz, futáshoz. A láb ugye megduzzad közben, és a végére már elég szüknek éreztem a cipöt. A sportcipö ebböl a szembontból sokkal kényelmesebb. Szerintem mozgás közben abban sem fázna a lábam. Mondjuk nem kifejezetten passzol a sífelszerelésemhez, de ez már csak részletkérdés.