Ma nagyon nem voltam jó passzban. Ebben a hónapban több napot is szabadságként kellett kivennem, mert az ovi zárva, és az én munkaidöm ütközött a férjem beosztásával. Az itthon lét viszont kikészít idegileg. Is.

Fizikailag is.
Fáradt, nyügös, törelmetlen, ideges vagyok. Zavar a rendetlenség, a szétszórtság, és hiába küzdök semmi eredménye nincsen. Ez rendkívül frusztráló.

Megváltás volt, hogy a férjem ma a tervezettnél hamarabb végzett és így délután gyorsan el is slisszoltam egyet kocogni. Csak a szokásos 5 km volt a terv, de ehhez remek idöt sikerült kifognom. Kellemes tavaszias napsütésben  indultam útnak. Nem csak én. A parkban nyüzsögtek az emberek, kutyások, gyerekesek, nyugdíjasok, füvezö iszogató fiatalok.... Igyekeztem kikerülni a frekventált helyeket, de a szokásos útvonalamon már unalmas keringeni, így aztán be-be tévedek a parkba.

Ma többször belefutottam az egyébként tempós gyaloglós túrámba, és nagyon jól esett.

Ahhoz képest hogy a - szerintem - tök béna playmobillal mennyire árasztó volt "játszani", a futás kifejezetten frissitöen hatott rám. Utána még tettem-vettem, picikét hasizmoztam is - ezt sajnos már hosszú hónapok óta hanyagolom. MEg is látszik rajtam rendesen. Majd vettem egy finom fürdöt. A fürdötöl viszont leesett a vérnyomásom és most leginkább már csak az ágyba kivánkozom aludni. Fürdés után még egy kis hátmasszázst is kaptam, amire már nagyon nagy szükségem volt.

Azt hiszem ma már sokat nem alkotok. Pedig lenne mit.

Valahogy kihúzom ezt az egy órát még lefekvésig, aztán beájulok az ágyba. Ennyi.