Hihetetlen, de tegnap sikerült überelni a múlt heti teljesítményemet, és kerek 1 perccel jobb idövel futottam az 5 km-t. Már egészen az elején, 500 méternél volt egy rövid lendületes szakasz, ami nálam rendkívüli ritkaság.

Újra azt érzem, hogy vannak izmaim, visznek a lábaim. Bekattant az emlékezet vagy mi. És hogy mi is az az emlékezet dolog?

Nos....

A futós edzéstervek általában azt ajánlják, hogy a kitüzött táv felét kell tudni stabilan lefutni, a teljes távot pedig elég a versenyen teljesiteni. Ezzel szemben, nekem az az elméletem, hogy a futóverseny elött legalább egyszer muszáj teljesitenem a teljes távot. Tudnom kell biztosra hogy képes vagyok rá. Ez az egyik. A másik; azt szoktam mondani, hogy ha egyszer már beletettem a távot a futócipömbe és a lábaimba, akkor utána a versenyen már megcsinálom emlékezetböl.

Úgy tünik tegnap, és a múlt héten végre sikerült elöhivni a memóriából az 5 km-es futás emlékét.

Az is biztos sokat segitett, hogy múlt héten diétáztam, tornáztam, és végre sikerült egy egész picit fogyni, helyette pedig egy picit gyarapitani az izomtömegen. Ez az egész pici ez kb 1-2 kilot jelent. Csekély eredmény, de mégis nagy hatással van a teljesítöképességemre. A hangulatomra, pedig exponenciálisan hat.

Most épp pünkösdi hétvége van. A terv az hogy 3 napon keresztül minden nap elindulok. Tegnap megvolt az 5 km, ma "pihi" napot tartottam, és ma tempos séta volt tervezve. A rendelkezésemre álló rövidke idö miatt csak 3 km-t terveztem be mára, viszont felcsatoltam hozzá a fél kilós súlyokat a bokámra. A 3 km-böl végül 1,5 km-t kocogtam, kicsit erösítettem, nyújtottam. Egyszerüen vitt a lendület. Es az öröm, hogy az egész délelöttös szomorkás esözés egyszercsak kora délután ragyogó napsütésre váltott. Amikor elbújik a nap, olyankor azért még elég hüvös van, föleg ha a szél is feltámad. Hazafelé izzadtan, fáztam is egy picit, siettem is, hogy mielöbb beérjek a lépcsöházba.

A felvezetö sétát pedig összekombináltam a szelektív szemét eltüntetésével - egészen pontosan egy nagy szatyor müanyag szeméttel indultam el itthonról. A szelektív szemétgyüjtö szigetnél megszabadultam a szatyor tartalmától, a papír szatyrot pedig összehajtva a futós övembe akasztottam. Mi mindenre jó ez az öv, nem is tudtam mikor megvettem. Azóta már sokszor bebizonyosodott, hogy rendkivül hasznos dolog. Papirzsepit mindig tartok az egyik kis zsebben. A másikba a kulcscsomóm szoktam eltenni. Egy hálós zsebbe az mp3 lejátszóm kerül, mégpedig olyan pozicióban, hogy látatlanban is bármikor tudjak zenét váltani, hangeröt állítani, és minden ilyesmi. Amikor pedig beköszönt a nyári meleg, akkor egy kis palack víz is elkisér az edzéseimre, és annak is van helye ezen az övön. Szóval egyszerüen imádom.