Elmaradtam rendesen a posztokkal.
Tavaly volt egy feladatlistám.A feladatlistában az is szerepelt, hogy kb juniustól elkezdem feldolgozni a kb 2 év rákterápia gondolatait, "élényeit", tapasztaltait.
Egészen jól is haladtam vele kb áprilisig.De aztán lendületet vesztettem. Ujra kórházba kerültem. Többször is. Egészen szürrealis betegség-helyzeteket éltem meg. Kb nyár közepén már el is engedtem ezt a dolgot az írással, feldolgozással kapcsolatban. Aztán elkezdtem egy pszichológussal beszélgetni a különbözö kínjaimról. Többek között azt is megemlítettem neki, hogy van ez a könyv ötletem. Ezzel a beszélgetéssel újra feléledt bennem a vágy, hogy mégiscsak ki kellene írnom magamból ami kikívánkozik. De a forma, a stilus még mindig nem volt egyértelmü.
Néhány hete aztán találjoztam valamivel (valakivel) ami új lendületet adott, és egy új perspektívát nyitott meg.
Azt hiszem most már megvan, tudom mi az ami a megfelelö kiegészítöje lesz az én gondolataimnak.
Most már csak az idöt kell megteremtenem hozzá, hogy meg is valósítsam az elképzeléseimet.
Na ez bizony kemény dió lesz. Föleg hogy egyszerre hirtelen rengeteg ötletem, tervem, vágyam lett. Egytöl egyig mind sok idöt igényelnek. Muszáj leszek egyfajta fontossági vagy legalábbis idörendi sorrendet felállítani. Ami azért lesz nehéz, mert ezek mind mind egymással összefüggnek, egymás nélkül nem létezhetnek, egymást kiegészitik, egymásból fakadnak, egymásra épülnek....
Szóval a feladat adott, hajrá Iza, gyerünk emeld meg a valagad, és végre kezd el.
Csináld!
