Az élet él és élni akar

Ezt a címet adtam annak a fotónak amit 2 évvel ezelött (2020 apr 19én) egy tulipánról készítettem. Egy sárga tulipánról.

A különleges az volt ebben, hogy bokrok alatt, kavicsos, köves talajból bujt ki ez az egy szál tulipán. Habár látszik rajta, hogy nagyon gyengécske, és bizony sanyarú körülmények közé született, ö mégis itt van. Kihajtott. Él. Küzd. Megmutatja magát. Már önmagában az is rejtély, hogy került oda? Lévén, hogy a tulipán hagymás növény. A hagymák nem repkednek el a széllel csak úgy mint a virágpor, vagy esetleg a magok. Egyáltalán nem olyan helyen van ahová valaki elültethette volna. Szóvál önmagában már a létezése is egy csoda.

Engem egészen meghatott ennek a virágnak az élni akarása.

Február vége van mikor ezt a posztot írom. Az idö egészen enyhe az évszakhoz képest. Ezért talán most nem is annyira különleges dolog, hogy mindenfelé kihajtottak a hóvirágok. De a feltételek nem mindig ilyen kedvezöek. A hóvirágok mégis minden évben kihajtanak. Akkor is ha a talaj még fagyos. Akkor is, ha még hótakaró veszi öket kürül. Ök mégis összeszedik magukat és a kemény fagyott talajon is áküzdve magukat szebbé teszik a napunkat.

Reményt adnak.

Nekem legalábbis ezt jelentik. Reményt.

A tavasz egyébként is mindig a reményt hozza magával. Ahogy a szürkeségböl egyszerre csak csupa szines virág, majd késöbb csupa zöld lesz minden. A hóvirág ennek a megújulásnak az elsö hírnöke.