Szörös témák következnek

a szörtelenítés, vagy éppen a szörösség évtizedek óta téma, és ma már nem csak a nök, de a férfiak körében is, söt ahogy hallom az egyre korábbra húzódó serdülökorral gyakorlatilag már a gyermekek esetében is.

A kemoterápiás kezelés alatt állóknál ez általában a "kihulik a hajam, vagy nem?" kérdésre öszpontosul.

Nem, egyáltalán nem biztos hogy ki fog hullani. Nem mindegyik kemo okoz hajhullást és amelyik igen, az sem mindenkinél. Söt, ma már vannak olyan kiegészítö kezelések mint pl a hütösapka. ami kifejzetten a hajhullást hivatott meggátolni.

Nem, egyáltalán nem kellemes élmény megválni a hajunktól. Hisz már úgy hozzánk nött. Ha göndör, ha egyenes, ha szöke, barna, vagy történetesen már ösz - akkor is a miénk. Sokszor jellegzetes, meghatározó a fazon, a stilus - szinte az identitásunk része ahogy áll vagy éppen a fejünkhöz simul.

Nagyon sokan vannak, akik már önmagában a haj elvesztését tragédiaként élik meg.

Én magam nagyon készültem rá lélekben, számitottam rá, mégis megrázó volt szembesülni vele. Semmiképp sem akartam hajcsomókat találni a párnán, vagy végignézni ahogy napról napra kevesebb lesz, az egyébként is kevés hajam, vagy félkopaszon mászkálni... ezért amint észleltem , még aznap este levágta a férjem az összes maradék hajam. Ekkor már megvolt a parókám, amiböl sikerült egészen hasonlót választani színben és fazonban egyaránt mint a korábbi frizurám volt. Bár a kislányom nagyon kardoskodott amellett, hogy anyának legyen ezentúl hosszú haja. Én viszont amennyire csak lehetett ragaszkodtam önmagamhoz. Képtelen voltam beszélni a betegségemröl, és ezzel is szerettem volna elejét venni az esetleges kérdezösködésnek.

Kéretlenül is mindenki (aki tudott róla) vígasztalt a kendös-parókás idöszakban, hogy majd kinö, söt sokkal jobb is lesz, majd meglátod, mert dúsabb, erösebb, élénkebb színü és göndör lesz. Hittem is meg nem is. Különben is kisebb gondom is nagyobb volt a hajamnál. A korábbi szög egyenes, vékonyszálú tartásnélküli hajam helyett aztán göndör kis fürtök nöttek a fejemre. Állati jó volt. Nekem nagyon tetszett. Kis szarvascskák, össze vissza pöndörödö hurkácskák. És a korábbi ösz hajszálak is eltüntek. Ameddig csak tudtam örizgettem az egyre jobban kisimuló hullámokat. Aztán muszáj volt már rendbe szedetni a frizurám, és a hajvágással együtt a hullámok is eltüntek.

Újra a régi vagyok. Vagy inkább megújultam. Merem remélni, hogy ez már egy új ÉN, egy új élet, és a régiböl minden rosszat magam mögött hagytam.

Személy szerint azt sokkal nehezebben viseltem mikor a szemöldököm is megszünt létezni. Nem, akkor nem sírtam, de jobban utáltam tükörbe nézni. Amig volt szemöldököm és normális szempillam, addig a parókával, vagy egy kendövel nagyjából úgy néztem ki mintha semmi sem történt volna. A kemoterápia második etapjában kapott cucc viszont ezt az illúziót mosta el. Az arcom teljesen megváltozott. Föleg hogy a kemo mellé, az allergiás reakciók megelözésére adott rengeteg szteroidtól teljesen eldeformálódott az arcom. Akkor ez nem is igazán tudatosult bennem. Eleve kerültem a tükröket. Csak igy a fotókat visszanézve szembeötlö az átalakulás. Erröl sokkal kevesebb szó esik, pedig szerintem ez is egy elég súlyos pont a kezelések alatti veszteséglistán.

Ma már sokan tetováltatnak egészen élethü szemöldököt, vagy tesznek fel müszempillát. Mindenre van megoldás.

Azt kifejezetten kellemes mellékhatásként éltem meg, hogy nem kellett szörteleniteni. Nálam ez egyébként sem volt kardinális kérdés, de a terápia alatt, söt még utána is kb 1 évig elég volt meglehetösen hosszú idöközökkel használni a borotvát. Mostanában észlelem, így több mint 1 évvel az utolsó kombinált kemo-immunterápiás kezelést követöen, hogy kezd újra megerösödni, gyorsabban nöni a szöröm. A szemöldököm és a szempillám nagyon gyorsan visszanött, aminek nagyon örültem.

Ez az egész most azért nyert aktualitást, mert a méheltávolítás (hiszterektómia - ez a hivatalos neve, de úgyse fogom megjegyezni) elötti egyeztetéskor mintegy mellesleg megjegyezték hogy: ja és borotválja le magát legyen szíves - persze természetesen vágtam rá - a hasán - fejezte be a mondatot a telefon másik végén a hölgy. 

Na ezzel meglepett. A hasamon? Mire elmagyarázta, hogy vannak nök akiknek kifejezetten szörös a hasa, és ö ugye telefonon keresztül nem látja az én hasamat, de ártani nem árt ha leborotválom.

Rögtön kirohantam a tükör elé, és tüzetes vizsgálatnak vetettem magam alá. Már amennyire erre a megromlott látásommal képes vagyok. (az intenziv látásromlás nagy valószínüséggel a hormonterápia mellékhatása, de ez még tisztázásra vár) Néztem jobbról, balról, lámpafényben kivilágítva, de akárhogy vizsgáltam, úgy ítéltem meg, hogy néhány helyes kis pihén kívül nincs itt semmi látnivaló. A mütét kapcsán nem tették szóvá, és nem is látszik rajta, hogy extra leszörtetelnítették volna.

´Nos, mindezt összefoglalva oda jutottam hogy együtt szörösödöm Safranekkel. A különbejáratú  biorezonanciás kézikészülékemet hívom így - egy 1,5 éves ivartalanított házi kandúrt. Különösen így tavasz közeledtével mikor ö egyre erösebben dobja le a téli bundáját, és ezt elöszeretettel az én ruháimra.

Azt kértem töle hogy még legalább 14-15 évig szörözzön össze legyen szives.

Szeretném ha együtt öregednénk meg.