Szóval ma sikeresen elindultam a start mezöröl. Legalábbis nagyon remélem hogy már úton vagyok. Ma sikerült teljesiteni a tervet - 5 km, 45 perc.

Ez pedig már létszükséglet volt. Tegnap ugyanis elég rendesen padlót fogtam.

Ez a blog leginkább azt a célt szolgálja, hogy idönként saját magamat is kihúzzam a gödörböl.

A méheltávolítás,
a mütét,
az elmaradt mozgás,
a visszatérö reuma,
a fáradékonyság,
a visszatérés a munkába,
a munkában vétett hibák,
az itthon tornyosuló feladatok,
mellé az alap covid és a háborús helyzet egyszerüen már túl sok. Az volt az utolsó csepp mikor a gyerekkel is nézeteltérésünk adódott. Akkor összeomlottam. Borzasztó nyomorultul éreztem magam. Csak azt vártam hogy ma elinduljon a nap és én is elindulhassak.

A mozgás segit elmozdulni a holtpontról.

Segít hogy elhallgassanak a hangok a fejemben.

Segít hogy valahogy kikecmeregjek a negativ spirálból. Kapaszkodni kell foggal körömmel, mert piszok gyorsan le tud húzni az örvény.

Már felismerem a jeleket, és már nem engedem hogy teljesen összecsapjanak a fejem felett a hullámok. De ez nem egyszerü. Tudom hogy az én problémáim messze eltörpülnek az igazán súlyos gondoktól és hálát is adok minden nap azért, hgoy nekem "csak" ennyi gondom van. De ettöl még meg vannak a magam kis hétköznapi küzdelmeim.

2020-ban az volt a cél, hogy nyár vége elött sikerüljön 5 km-t kocogni egy huzamban. Július elején már kipipálhattam. Télen nálam szünet van alapvetöen edzés ügyileg, ráadásul 2020 novemberében elindult a tüdögyulladás sorozat. 2021-be már annak is örültem hogy újra és újra sikerült felküzdenem magam erre az 5 km-es szintre. Továbblépésre nem is gondoltam.

2022-es évnek alapvetöen egy célja van - megúszni tüdögyulladás nélkül, és nagyon szeretném ledolgozni a felszaporodott zsírpárnákat. Nem annyira vészes kb 3 kilótól kellene megszabadulni. Szégyellem is magam, hogy ilyen gyenge vagyok. De most hogy ezt igy megfogalmaztam magamnak itt a blogon, talán segít abban hogy elérjem a célom. Hajrá én.