I walk this empty street
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one, and I walk alone
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one, and I walk alone
(Green Day)
https://www.youtube.com/watch?v=Soa3gO7tL-c
Ezen az úton egyedül kell végigmenni.
Ezt mondták nekem mikor elkezdtem a rákterápiát.
Olyan ez mint egy futóverseny. Több százan, több ezren is lehetnek a résztvevök.
Mindenki más okból, más céllal és más felkészültséggel áll a rajt vonalhoz.
Van aki csak egyszer áll rajthoz, van aki többször is.
Mások az elözmények, más az edzetség, más a fizikai állapot.
Másképp éljük meg a rajtot és másképp éljük meg a célba érkezést.
Van aki útközben feladja, vagy kiállítják.
Van akinek sokan szurkolnak, van akinek senki.
Van akinek kell a támogatás, van aki lesütött szemmel megy végig.
Van akinek kihívás, van akinek könnyebben megy.
Van aki ünnepel a célban, van aki megkönnyebbül hogy túl van rajta.
Bármi és bárki áll is az út mellett, az úton nekünk magunknak kell végigmenni.
Nekünk kell megküzdeni az elemekkel, a fájdalommal a gyötrelemmel.
Ideális esetben nem marad el a jutalom.
Szívböl kívánom hogy mindenki célbaérjen aki ezen az úton kénytelen elindulni.
